1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.
2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.
3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?
5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.
6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;
7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.
9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.
10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.
11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.
13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.
14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak.
17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.
22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.
23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.
25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezõn.
26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.
28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?
29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon.
30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl.
33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.
35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.
36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.
1 以 色 列 全 会 众 从 以 琳 起 行 , 在 出 埃 及 后 第 二 个 月 十 五 日 到 了 以 琳 和 西 乃 中 间 、 汛 的 旷 野 。
2 以 色 列 全 会 众 在 旷 野 向 摩 西 、 亚 伦 发 怨 言 ,
3 说 : 巴 不 得 我 们 早 死 在 埃 及 地 、 耶 和 华 的 手 下 ; 那 时 我 们 坐 在 肉 锅 旁 边 , 吃 得 饱 足 。 你 们 将 我 们 领 出 来 , 到 这 旷 野 , 是 要 叫 这 全 会 众 都 饿 死 阿 !
4 耶 和 华 对 摩 西 说 : 我 要 将 粮 食 从 天 降 给 你 们 。 百 姓 可 以 出 去 , 每 天 收 每 天 的 分 , 我 好 试 验 他 们 遵 不 遵 我 的 法 度 。
5 到 第 六 天 , 他 们 要 把 所 收 进 来 的 预 备 好 了 , 比 每 天 所 收 的 多 一 倍 。
6 摩 西 、 亚 伦 对 以 色 列 众 人 说 : 到 了 晚 上 , 你 们 要 知 道 是 耶 和 华 将 你 们 从 埃 及 地 领 出 来 的 。
7 早 晨 , 你 们 要 看 见 耶 和 华 的 荣 耀 , 因 为 耶 和 华 听 见 你 们 向 他 所 发 的 怨 言 了 。 我 们 算 甚 么 , 你 们 竟 向 我 们 发 怨 言 呢 ?
8 摩 西 又 说 : 耶 和 华 晚 上 必 给 你 们 肉 吃 , 早 晨 必 给 你 们 食 物 得 饱 ; 因 为 你 们 向 耶 和 华 发 的 怨 言 , 他 都 听 见 了 。 我 们 算 甚 么 , 你 们 的 怨 言 不 是 向 我 们 发 的 , 乃 是 向 耶 和 华 发 的 。
9 摩 西 对 亚 伦 说 : 你 告 诉 以 色 列 全 会 众 说 : 你 们 就 近 耶 和 华 面 前 , 因 为 他 已 经 听 见 你 们 的 怨 言 了 。
10 亚 伦 正 对 以 色 列 全 会 众 说 话 的 时 候 , 他 们 向 旷 野 观 看 , 不 料 , 耶 和 华 的 荣 光 在 云 中 显 现 。
11 耶 和 华 晓 谕 摩 西 说 :
12 我 已 经 听 见 以 色 列 人 的 怨 言 。 你 告 诉 他 们 说 : 到 黄 昏 的 时 候 , 你 们 要 吃 肉 , 早 晨 必 冇 食 物 得 饱 , 你 们 就 知 道 我 是 耶 和 华 ― 你 们 的 神 。
13 到 了 晚 上 , 冇 鹌 鹑 飞 来 , 遮 满 了 营 ; 早 晨 在 营 四 围 的 地 上 冇 露 水 。
14 露 水 上 升 之 后 , 不 料 , 野 地 面 上 冇 如 白 霜 的 小 圆 物 。
15 以 色 列 人 看 见 , 不 知 道 是 甚 么 , 就 彼 此 对 问 说 : 这 是 甚 么 呢 ? 摩 西 对 他 们 说 : 这 就 是 耶 和 华 给 你 们 吃 的 食 物 。
16 耶 和 华 所 吩 咐 的 是 这 样 : 你 们 要 按 着 各 人 的 饭 量 , 为 帐 棚 里 的 人 , 按 着 人 数 收 起 来 , 各 拿 一 俄 梅 珥 。
17 以 色 列 人 就 这 样 行 ; 冇 多 收 的 , 冇 少 收 的 。
18 及 至 用 俄 梅 珥 量 一 量 , 多 收 的 也 没 冇 余 , 少 收 的 也 没 冇 缺 ; 各 人 按 着 自 己 的 饭 量 收 取 。
19 摩 西 对 他 们 说 : 所 收 的 , 不 许 甚 么 人 留 到 早 晨 。
20 然 而 他 们 不 听 摩 西 的 话 , 内 中 冇 留 到 早 晨 的 , 就 生 虫 变 臭 了 ; 摩 西 便 向 他 们 发 怒 。
21 他 们 每 日 早 晨 , 按 着 各 人 的 饭 量 收 取 , 日 头 一 发 热 , 就 消 化 了 。
22 到 第 六 天 , 他 们 收 了 双 倍 的 食 物 , 每 人 两 俄 梅 珥 。 会 众 的 官 长 来 告 诉 摩 西 ;
23 摩 西 对 他 们 说 : 耶 和 华 这 样 说 : 明 天 是 圣 安 息 日 , 是 向 耶 和 华 守 的 圣 安 息 日 。 你 们 要 烤 的 就 烤 了 , 要 煮 的 就 煮 了 , 所 剩 下 的 都 留 到 早 晨 。
24 他 们 就 照 摩 西 的 吩 咐 留 到 早 晨 , 也 不 臭 , 里 头 也 没 冇 虫 子 。
25 摩 西 说 : 你 们 今 天 吃 这 个 罢 ! 因 为 今 天 是 向 耶 和 华 守 的 安 息 日 ; 你 们 在 田 野 必 找 不 着 了 。
26 六 天 可 以 收 取 , 第 七 天 乃 是 安 息 日 , 那 一 天 必 没 冇 了 。
27 第 七 天 , 百 姓 中 冇 人 出 去 收 , 甚 么 也 找 不 着 。
28 耶 和 华 对 摩 西 说 : 你 们 不 肯 守 我 的 诫 命 和 律 法 , 要 到 几 时 呢 ?
29 你 们 看 ! 耶 和 华 既 将 安 息 日 赐 给 你 们 , 所 以 第 六 天 他 赐 给 你 们 两 天 的 食 物 , 第 七 天 各 人 要 住 在 自 己 的 地 方 , 不 许 甚 么 人 出 去 。
30 于 是 百 姓 第 七 天 安 息 了 。
31 这 食 物 , 以 色 列 家 叫 吗 哪 ; 样 子 象 芫 荽 子 , 颜 色 是 白 的 , 滋 味 如 同 搀 蜜 的 薄 饼 。
32 摩 西 说 : 耶 和 华 所 吩 咐 的 是 这 样 : 要 将 一 满 俄 梅 珥 ( 俄 梅 珥 就 是 伊 法 十 分 之 一 ) 吗 哪 留 到 世 世 代 代 , 使 后 人 可 以 看 见 我 当 日 将 你 们 领 出 埃 及 地 , 在 旷 野 所 给 你 们 吃 的 食 物 。
33 摩 西 对 亚 伦 说 : 你 拿 一 个 罐 子 , 盛 一 满 俄 梅 珥 吗 哪 , 存 在 耶 和 华 面 前 , 要 留 到 世 世 代 代 。
34 耶 和 华 怎 么 吩 咐 摩 西 , 亚 伦 就 怎 么 行 , 把 吗 哪 放 在 法 柜 前 存 留 。
35 以 色 列 人 吃 吗 哪 共 四 十 年 , 直 到 进 了 冇 人 居 住 之 地 , 就 是 迦 南 的 境 界 。
36 俄 梅 珥 就 是 伊 法 十 分 之 一 。