1 Kiálts [teljes] torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.
2 Holott õk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tõlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3 Mért bõjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bõjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4 Ímé perrel és versengéssel bõjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bõjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5 Hát ilyen a bõjt, a melyet én kedvelek, [és olyan] a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bõjtnek és az Úr elõtt kedves napnak?
6 Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7 Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?
8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.
9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerõsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges [napjá]nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, [hamis] beszédet sem szólván:
14 Akkor gyönyörûséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
1 你 要 大 声 喊 叫 , 不 可 止 息 ; 扬 起 声 来 , 好 象 吹 角 。 向 我 百 姓 说 明 他 们 的 过 犯 ; 向 雅 各 家 说 明 他 们 的 罪 恶 。
2 他 们 天 天 寻 求 我 , 乐 意 明 白 我 的 道 , 好 象 行 义 的 国 民 , 不 离 弃 他 们 神 的 典 章 , 向 我 求 问 公 义 的 判 语 , 喜 悦 亲 近 神 。
3 他 们 说 : 我 们 禁 食 , 你 为 何 不 看 见 呢 ? 我 们 刻 苦 己 心 , 你 为 何 不 理 会 呢 ? 看 哪 , 你 们 禁 食 的 日 子 仍 求 利 益 , 勒 逼 人 为 你 们 做 苦 工 。
4 你 们 禁 食 , 却 互 相 争 竞 , 以 凶 恶 的 拳 头 打 人 。 你 们 今 日 禁 食 , 不 得 使 你 们 的 声 音 听 闻 于 上 。
5 这 样 禁 食 岂 是 我 所 拣 选 、 使 人 刻 苦 己 心 的 日 子 么 ? 岂 是 叫 人 垂 头 象 苇 子 , 用 麻 布 和 炉 灰 鋪 在 他 以 下 么 ? 你 这 可 称 为 禁 食 、 为 耶 和 华 所 悦 纳 的 日 子 么 ?
6 我 所 拣 选 的 禁 食 不 是 要 松 幵 凶 恶 的 绳 , 解 下 轭 上 的 索 , 使 被 欺 压 的 得 自 由 , 折 断 一 切 的 轭 么 ?
7 不 是 要 把 你 的 饼 分 给 饥 饿 的 人 , 将 飘 流 的 穷 人 接 到 你 家 中 , 见 赤 身 的 给 他 衣 服 遮 体 , 顾 恤 自 己 的 骨 肉 而 不 掩 藏 么 ?
8 这 样 , 你 的 光 就 必 发 现 如 早 晨 的 光 , 你 所 得 的 医 治 要 速 速 发 明 。 你 的 公 义 必 在 你 前 面 行 ; 耶 和 华 的 荣 光 必 作 你 的 后 盾 。
9 那 时 你 求 告 , 耶 和 华 必 应 允 ; 你 呼 求 , 他 必 说 : 我 在 这 里 。 你 若 从 你 中 间 除 掉 重 轭 和 指 摘 人 的 指 头 , 并 发 恶 言 的 事 ,
10 你 心 若 向 饥 饿 的 人 发 怜 悯 , 使 困 苦 的 人 得 满 足 , 你 的 光 就 必 在 黑 暗 中 发 现 ; 你 的 幽 暗 必 变 如 正 午 。
11 耶 和 华 也 必 时 常 引 导 你 , 在 乾 旱 之 地 使 你 心 满 意 足 , 骨 头 强 壮 。 你 必 象 浇 灌 的 园 子 , 又 象 水 流 不 绝 的 泉 源 。
12 那 些 出 于 你 的 人 必 修 造 久 已 荒 废 之 处 ; 你 要 建 立 拆 毁 累 代 的 根 基 。 你 必 称 为 补 破 口 的 , 和 重 修 路 径 与 人 居 住 的 。
13 你 若 在 安 息 日 掉 转 ( 或 译 : 谨 慎 ) 你 的 脚 步 , 在 我 圣 日 不 以 操 作 为 喜 乐 , 称 安 息 日 为 可 喜 乐 的 , 称 耶 和 华 的 圣 日 为 可 尊 重 的 ; 而 且 尊 敬 这 日 , 不 办 自 己 的 私 事 , 不 随 自 己 的 私 意 , 不 说 自 己 的 私 话 ,
14 你 就 以 耶 和 华 为 乐 。 耶 和 华 要 使 你 乘 驾 地 的 高 处 , 又 以 你 祖 雅 各 的 产 业 养 育 你 。 这 是 耶 和 华 亲 口 说 的 。