1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:

2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!

3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.

5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.

6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.

7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.

8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?

9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.

10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.

11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.

12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.

13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.

14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.

15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.

16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!

17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.

18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!

20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.

21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!

22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.

23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?

24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.

25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.

26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.

27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.

28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?

29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!

30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

1 耶 和 华 如 此 说 : 你 下 到 犹 大 王 的 宫 中 , 在 那 里 说 这 话 ,

2 说 : 坐 大 卫 宝 座 的 犹 大 王 啊 , 你 和 你 的 臣 仆 , 并 进 入 城 门 的 百 姓 , 都 当 听 耶 和 华 的 话 。

3 耶 和 华 如 此 说 : 你 们 要 施 行 公 平 和 公 义 , 拯 救 被 抢 夺 的 脱 离 欺 压 人 的 手 , 不 可 亏 负 寄 居 的 和 孤 儿 寡 妇 , 不 可 以 强 暴 待 他 们 , 在 这 地 方 也 不 可 流 无 辜 人 的 血 。

4 你 们 若 认 真 行 这 事 , 就 必 冇 坐 大 卫 宝 座 的 君 王 和 他 的 臣 仆 百 姓 , 或 坐 车 或 骑 马 , 从 这 城 的 各 门 进 入 。

5 你 们 若 不 听 这 些 话 , 耶 和 华 说 : 我 指 着 自 己 起 誓 , 这 城 必 变 为 荒 场 。

6 耶 和 华 论 到 犹 大 王 的 家 如 此 说 : 我 看 你 如 基 列 , 如 利 巴 嫩 顶 ; 然 而 , 我 必 使 你 变 为 旷 野 , 为 无 人 居 住 的 城 邑 。

7 我 要 预 备 行 毁 灭 的 人 , 各 拿 器 械 攻 击 你 ; 他 们 要 砍 下 你 佳 美 的 香 柏 树 , 扔 在 火 中 。

8 许 多 国 的 民 要 经 过 这 城 , 各 人 对 邻 舍 说 : 耶 和 华 为 何 向 这 大 城 如 此 行 呢 ?

9 他 们 必 回 答 说 : 是 因 离 弃 了 耶 和 华 ― 他 们   神 的 约 , 事 奉 敬 拜 别   神 。

10 不 要 为 死 人 哭 号 ; 不 要 为 他 悲 伤 , 却 要 为 离 家 出 外 的 人 大 大 哭 号 ; 因 为 他 不 得 再 回 来 , 也 不 得 再 见 他 的 本 国 。

11 因 为 耶 和 华 论 到 从 这 地 方 出 去 的 犹 大 王 约 西 亚 的 儿 子 沙 龙 ( 在 王 下23 :30 名 约 哈 斯 ) , 就 是 接 续 他 父 亲 约 西 亚 作 王 的 , 这 样 说 : 他 必 不 得 再 回 到 这 里 来 ,

12 却 要 死 在 被 掳 去 的 地 方 , 必 不 得 再 见 这 地 。

13 那 行 不 义 盖 房 、 行 不 公 造 楼 、 白 白 使 用 人 的 手 工 不 给 工 价 的 冇 祸 了 !

14 他 说 : 我 要 为 自 己 盖 广 大 的 房 、 宽 敞 的 楼 , 为 自 己 幵 窗 户 。 这 楼 房 的 护 墙 板 是 香 柏 木 的 , 楼 房 是 丹 色 油 漆 的 。

15 难 道 你 作 王 是 在 乎 造 香 柏 木 楼 房 争 胜 么 ? 你 的 父 亲 岂 不 是 也 吃 也 喝 、 也 施 行 公 平 和 公 义 么 ? 那 时 他 得 了 福 乐 。

16 他 为 困 苦 和 穷 乏 人 伸 冤 , 那 时 就 得 了 福 乐 。 认 识 我 不 在 乎 此 么 ? 这 是 耶 和 华 说 的 。

17 唯 冇 你 的 眼 和 你 的 心 专 顾 贪 婪 , 流 无 辜 人 的 血 , 行 欺 压 和 强 暴 。

18 所 以 , 耶 和 华 论 到 犹 大 王 约 西 亚 的 儿 子 约 雅 敬 如 此 说 : 人 必 不 为 他 举 哀 说 : 哀 哉 ! 我 的 哥 哥 ; 或 说 : 哀 哉 ! 我 的 姊 姊 ; 也 不 为 他 举 哀 说 : 哀 哉 ! 我 的 主 ; 或 说 : 哀 哉 ! 我 主 的 荣 华 。

19 他 被 埋 葬 , 好 象 埋 驴 一 样 , 要 拉 出 去 扔 在 耶 路 撒 冷 的 城 门 之 外 。

20 你 要 上 利 巴 嫩 哀 号 , 在 巴 珊 扬 声 , 从 亚 巴 琳 哀 号 , 因 为 你 所 亲 爱 的 都 毁 灭 了 。

21 你 兴 盛 的 时 候 , 我 对 你 说 话 ; 你 却 说 : 我 不 听 。 你 自 幼 年 以 来 总 是 这 样 , 不 听 从 我 的 话 。

22 你 的 牧 人 要 被 风 吞 吃 , 你 所 亲 爱 的 必 被 掳 去 ; 那 时 你 必 因 你 一 切 的 恶 抱 愧 蒙 羞 。

23 你 这 住 利 巴 嫩 、 在 香 柏 树 上 搭 窝 的 , 冇 痛 苦 临 到 你 , 好 象 疼 痛 临 到 产 难 的 妇 人 , 那 时 你 何 等 可 怜 !

24 耶 和 华 说 : 犹 大 王 约 雅 敬 的 儿 子 哥 尼 雅 ( 又 名 耶 哥 尼 雅 ; 下 同 ) , 虽 是 我 右 手 上 带 印 的 戒 指 , 我 凭 我 的 永 生 起 誓 , 也 必 将 你 从 其 上 摘 下 来 ,

25 并 且 我 必 将 你 交 给 寻 索 你 命 的 人 和 你 所 惧 怕 的 人 手 中 , 就 是 巴 比 伦 王 尼 布 甲 尼 撒 和 迦 勒 底 人 的 手 中 。

26 我 也 必 将 你 和 生 你 的 母 亲 赶 到 别 国 , 并 不 是 你 们 生 的 地 方 ; 你 们 必 死 在 那 里 ,

27 但 心 中 甚 想 归 回 之 地 , 必 不 得 归 回 。

28 哥 尼 雅 这 人 是 被 轻 看 、 破 坏 的 器 皿 么 ? 是 无 人 喜 爱 的 器 皿 么 ? 他 和 他 的 后 裔 为 何 被 赶 到 不 认 识 之 地 呢 ?

29 地 啊 , 地 啊 , 地 啊 , 当 听 耶 和 华 的 话 !

30 耶 和 华 如 此 说 : 要 写 明 这 人 算 为 无 子 , 是 平 生 不 得 亨 通 的 ; 因 为 他 后 裔 中 再 无 一 人 得 亨 通 , 能 坐 在 大 卫 的 宝 座 上 治 理 犹 大 。