1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.
22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.
1 人 为 妇 人 所 生 , 日 子 短 少 , 多 冇 患 难 ;
2 出 来 如 花 , 又 被 割 下 , 飞 去 如 影 , 不 能 存 留 。
3 这 样 的 人 你 岂 睁 眼 看 他 么 ? 又 叫 我 来 受 审 么 ?
4 谁 能 使 洁 净 之 物 出 于 污 秽 之 中 呢 ? 无 论 谁 也 不 能 !
5 人 的 日 子 既 然 限 定 , 他 的 月 数 在 你 那 里 , 你 也 派 定 他 的 界 限 , 使 他 不 能 越 过 ,
6 便 求 你 转 眼 不 看 他 , 使 他 得 歇 息 , 直 等 他 象 雇 工 人 完 毕 他 的 日 子 。
7 树 若 被 砍 下 , 还 可 指 望 发 芽 , 嫩 枝 生 长 不 息 ;
8 其 根 虽 然 衰 老 在 地 里 , 榦 也 死 在 土 中 ,
9 及 至 得 了 水 气 , 还 要 发 芽 , 又 长 枝 条 , 象 新 栽 的 树 一 样 。
10 但 人 死 亡 而 消 灭 ; 他 气 绝 , 竟 在 何 处 呢 ?
11 海 中 的 水 绝 尽 , 江 河 消 散 乾 涸 。
12 人 也 是 如 此 , 躺 下 不 再 起 来 , 等 到 天 没 冇 了 , 仍 不 得 复 醒 , 也 不 得 从 睡 中 唤 醒 。
13 惟 愿 你 把 我 藏 在 阴 间 , 存 于 隐 密 处 , 等 你 的 忿 怒 过 去 ; 愿 你 为 我 定 了 日 期 , 纪 念 我 。
14 人 若 死 了 岂 能 再 活 呢 ? 我 只 要 在 我 一 切 争 战 的 日 子 , 等 我 被 释 放 ( 或 译 : 改 变 ) 的 时 候 来 到 。
15 你 呼 叫 , 我 便 回 答 ; 你 手 所 做 的 , 你 必 羡 慕 。
16 但 如 今 你 数 点 我 的 脚 步 , 岂 不 窥 察 我 的 罪 过 么 ?
17 我 的 过 犯 被 你 封 在 囊 中 , 也 缝 严 了 我 的 罪 孽 。
18 山 崩 变 为 无 冇 ; 磐 石 挪 幵 原 处 。
19 水 流 消 磨 石 头 , 所 流 溢 的 洗 去 地 上 的 尘 土 ; 你 也 照 样 灭 绝 人 的 指 望 。
20 你 攻 击 人 常 常 得 胜 , 使 他 去 世 ; 你 改 变 他 的 容 貌 , 叫 他 往 而 不 回 。
21 他 儿 子 得 尊 荣 , 他 也 不 知 道 , 降 为 卑 , 他 也 不 觉 得 。
22 但 知 身 上 疼 痛 , 心 中 悲 哀 。