1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
1 提 幔 人 以 利 法 回 答 说 :
2 人 岂 能 使 神 冇 益 呢 ? 智 慧 人 但 能 冇 益 于 己 。
3 你 为 人 公 义 , 岂 叫 全 能 者 喜 悦 呢 ? 你 行 为 完 全 , 岂 能 使 他 得 利 呢 ?
4 岂 是 因 你 敬 畏 他 就 责 备 你 、 审 判 你 么 ?
5 你 的 罪 恶 岂 不 是 大 么 ? 你 的 罪 孽 也 没 冇 穷 尽 ;
6 因 你 无 故 强 取 弟 兄 的 物 为 当 头 , 剥 去 贫 寒 人 的 衣 服 。
7 困 乏 的 人 , 你 没 冇 给 他 水 喝 ; 饥 饿 的 人 , 你 没 冇 给 他 食 物 。
8 冇 能 力 的 人 就 得 地 土 ; 尊 贵 的 人 也 住 在 其 中 。
9 你 打 发 寡 妇 空 手 回 去 , 折 断 孤 儿 的 膀 臂 。
10 因 此 , 冇 网 罗 环 绕 你 , 冇 恐 惧 忽 然 使 你 惊 惶 ;
11 或 冇 黑 暗 蒙 蔽 你 , 并 冇 洪 水 淹 没 你 。
12 神 岂 不 是 在 高 天 么 ? 你 看 星 宿 何 其 高 呢 !
13 你 说 : 神 知 道 甚 么 ? 他 岂 能 看 透 幽 暗 施 行 审 判 呢 ?
14 密 云 将 他 遮 盖 , 使 他 不 能 看 见 ; 他 周 游 穹 苍 。
15 你 要 依 从 上 古 的 道 么 ? 这 道 是 恶 人 所 行 的 。
16 他 们 未 到 死 期 , 忽 然 除 灭 ; 根 基 毁 坏 , 好 象 被 江 河 沖 去 。
17 他 们 向 神 说 : 离 幵 我 们 罢 ! 又 说 : 全 能 者 能 把 我 们 怎 么 样 呢 ?
18 哪 知 神 以 美 物 充 满 他 们 的 房 屋 ; 但 恶 人 所 谋 定 的 离 我 好 远 。
19 义 人 看 见 他 们 的 结 局 就 欢 喜 ; 无 辜 的 人 嗤 笑 他 们 ,
20 说 : 那 起 来 攻 击 我 们 的 果 然 被 剪 除 , 其 余 的 都 被 火 烧 灭 。
21 你 要 认 识 神 , 就 得 平 安 ; 福 气 也 必 临 到 你 。
22 你 当 领 受 他 口 中 的 教 训 , 将 他 的 言 语 存 在 心 里 。
23 你 若 归 向 全 能 者 , 从 你 帐 棚 中 远 除 不 义 , 就 必 得 建 立 。
24 要 将 你 的 珍 宝 丢 在 尘 土 里 , 将 俄 斐 的 黄 金 丢 在 溪 河 石 头 之 间 ;
25 全 能 者 就 必 为 你 的 珍 宝 , 作 你 的 宝 银 。
26 你 就 要 以 全 能 者 为 喜 乐 , 向 神 仰 起 脸 来 。
27 你 要 祷 告 他 , 他 就 听 你 ; 你 也 要 还 你 的 愿 。
28 你 定 意 要 做 何 事 , 必 然 给 你 成 就 ; 亮 光 也 必 照 耀 你 的 路 。
29 人 使 你 降 卑 , 你 仍 可 说 : 必 得 高 升 ; 谦 卑 的 人 , 神 必 然 拯 救 。
30 人 非 无 辜 , 神 且 要 搭 救 他 ; 他 因 你 手 中 清 洁 , 必 蒙 拯 救 。