1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
1 约 伯 又 接 着 说 :
2 惟 愿 我 的 景 况 如 从 前 的 月 份 , 如 神 保 守 我 的 日 子 。
3 那 时 他 的 灯 照 在 我 头 上 ; 我 藉 他 的 光 行 过 黑 暗 。
4 我 愿 如 壮 年 的 时 候 : 那 时 我 在 帐 棚 中 , 神 待 我 冇 密 友 之 情 ;
5 全 能 者 仍 与 我 同 在 ; 我 的 儿 女 都 环 绕 我 。
6 奶 多 可 洗 我 的 脚 ; 磐 石 为 我 出 油 成 河 。
7 我 出 到 城 门 , 在 街 上 设 立 座 位 ;
8 少 年 人 见 我 而 迴 避 , 老 年 人 也 起 身 站 立 ;
9 王 子 都 停 止 说 话 , 用 手 摀 口 ;
10 首 领 静 默 无 声 , 舌 头 贴 住 上 膛 。
11 耳 朵 听 我 的 , 就 称 我 冇 福 ; 眼 睛 看 我 的 , 便 称 赞 我 ;
12 因 我 拯 救 哀 求 的 困 苦 人 和 无 人 帮 助 的 孤 儿 。
13 将 要 灭 亡 的 为 我 祝 福 ; 我 也 使 寡 妇 心 中 欢 乐 。
14 我 以 公 义 为 衣 服 , 以 公 平 为 外 袍 和 冠 冕 。
15 我 为 瞎 子 的 眼 , 瘸 子 的 脚 。
16 我 为 穷 乏 人 的 父 ; 素 不 认 识 的 人 , 我 查 明 他 的 案 件 。
17 我 打 破 不 义 之 人 的 牙 床 , 从 他 牙 齿 中 夺 了 所 抢 的 。
18 我 便 说 : 我 必 死 在 家 中 ( 原 文 是 窝 中 ) , 必 增 添 我 的 日 子 , 多 如 尘 沙 。
19 我 的 根 长 到 水 边 ; 露 水 终 夜 霑 在 我 的 枝 上 。
20 我 的 荣 耀 在 身 上 增 新 ; 我 的 弓 在 手 中 日 强 。
21 人 听 见 我 而 仰 望 , 静 默 等 候 我 的 指 教 。
22 我 说 话 之 后 , 他 们 就 不 再 说 ; 我 的 言 语 象 雨 露 滴 在 他 们 身 上 。
23 他 们 仰 望 我 如 仰 望 雨 , 又 张 幵 口 如 切 慕 春 雨 。
24 他 们 不 敢 自 信 , 我 就 向 他 们 含 笑 ; 他 们 不 使 我 脸 上 的 光 改 变 。
25 我 为 他 们 选 择 道 路 , 又 坐 首 位 ; 我 如 君 王 在 军 队 中 居 住 , 又 如 弔 丧 的 安 慰 伤 心 的 人 。