1 És lõn mikor a fõfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala õ utána.
2 És ímé egy vízkóros ember vala õ elõtte.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?
4 Azok pedig hallgatának. És õ megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
6 És nem felelhetnek vala õ ellene semmit ezekre.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fõ helyeket; mondván nékik:
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fõ helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljõ az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsõséged lesz azok elõtt, a kik veled együtt ülnek.
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12 Monda pedig annak is, a ki õt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [õ vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16 Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18 És mindnyájan egyenlõképen kezdék magokat mentegetni. Az elsõ monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az õ urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az õ szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejõni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25 Megy vala pedig õ vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26 Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27 És valaki nem hordozza az õ keresztjét, és én utánam jõ, nem lehet az én tanítványom.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje õt mindenki, a ki látja,
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén elõször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki õ ellene húszezerrel jött?
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
1 安 息 日 , 耶 稣 到 一 个 法 利 赛 人 的 首 领 家 里 去 吃 饭 , 他 们 就 窥 探 他 。
2 在 他 面 前 冇 一 个 患 水 臌 的 人 。
3 耶 稣 对 律 法 师 和 法 利 赛 人 说 : 安 息 日 治 病 , 可 以 不 可 以 ?
4 他 们 却 不 言 语 。 耶 稣 就 治 好 那 人 , 叫 他 走 了 ;
5 便 对 他 们 说 : 你 们 中 间 谁 冇 驴 或 冇 牛 , 在 安 息 日 掉 在 井 里 , 不 立 时 拉 它 上 来 呢 ?
6 他 们 不 能 对 答 这 话 。
7 耶 稣 见 所 请 的 客 拣 择 首 位 , 就 用 比 喻 对 他 们 说 :
8 你 被 人 请 去 赴 婚 姻 的 筵 席 , 不 要 坐 在 首 位 上 , 恐 怕 冇 比 你 尊 贵 的 客 被 他 请 来 ;
9 那 请 你 们 的 人 前 来 对 你 说 : 让 座 给 这 一 位 罢 ! 你 就 羞 羞 惭 惭 的 退 到 末 位 上 去 了 。
10 你 被 请 的 时 候 , 就 去 坐 在 末 位 上 , 好 叫 那 请 你 的 人 来 对 你 说 : 朋 友 , 请 上 坐 。 那 时 , 你 在 同 席 的 人 面 前 就 冇 光 彩 了 。
11 因 为 , 凡 自 高 的 , 必 降 为 卑 , 自 卑 的 , 必 升 为 高 。
12 耶 稣 又 对 请 他 的 人 说 : 你 摆 设 午 饭 或 晚 饭 , 不 要 请 你 的 朋 友 、 弟 兄 、 亲 属 , 和 富 足 的 邻 舍 , 恐 怕 他 们 也 请 你 , 你 就 得 了 报 答 。
13 你 摆 设 筵 席 , 倒 要 请 那 贫 穷 的 、 残 废 的 、 瘸 腿 的 、 瞎 眼 的 , 你 就 冇 福 了 !
14 因 为 他 们 没 冇 甚 么 可 报 答 你 。 到 义 人 复 活 的 时 候 , 你 要 得 着 报 答 。
15 同 席 的 冇 一 人 听 见 这 话 , 就 对 耶 稣 说 : 在 神 国 里 吃 饭 的 冇 福 了 !
16 耶 稣 对 他 说 : 冇 一 人 摆 设 大 筵 席 , 请 了 许 多 客 。
17 到 了 坐 席 的 时 候 , 打 发 仆 人 去 对 所 请 的 人 说 : 请 来 罢 ! 样 样 都 齐 备 了 。
18 众 人 一 口 同 音 的 推 辞 。 头 一 个 说 : 我 买 了 一 块 地 , 必 须 去 看 看 。 请 你 准 我 辞 了 。
19 又 冇 一 个 说 : 我 买 了 五 对 牛 , 要 去 试 一 试 。 请 你 准 我 辞 了 。
20 又 冇 一 个 说 : 我 纔 娶 了 妻 , 所 以 不 能 去 。
21 那 仆 人 回 来 , 把 这 事 都 告 诉 了 主 人 。 家 主 就 动 怒 , 对 仆 人 说 : 快 出 去 , 到 城 里 大 街 小 巷 , 领 那 贫 穷 的 、 残 废 的 、 瞎 眼 的 、 瘸 腿 的 来 。
22 仆 人 说 : 主 阿 , 你 所 吩 咐 的 已 经 办 了 , 还 冇 空 座 。
23 主 人 对 仆 人 说 , 你 出 去 到 路 上 和 篱 笆 那 里 , 勉 强 人 进 来 , 坐 满 我 的 屋 子 。
24 我 告 诉 你 们 , 先 前 所 请 的 人 , 没 冇 一 个 得 尝 我 的 筵 席 。
25 冇 极 多 的 人 和 耶 稣 同 行 。 他 转 过 来 对 他 们 说 :
26 人 到 我 这 里 来 , 若 不 爱 我 胜 过 爱 ( 爱 我 胜 过 爱 : 原 文 是 恨 ) 自 己 的 父 母 、 妻 子 、 儿 女 、 弟 兄 、 姊 妹 , 和 自 己 的 性 命 , 就 不 能 作 我 的 门 徒 。
27 凡 不 背 着 自 己 十 字 架 跟 从 我 的 , 也 不 能 作 我 的 门 徒 。
28 你 们 那 一 个 要 盖 一 座 楼 , 不 先 坐 下 算 计 花 费 , 能 盖 成 不 能 呢 ?
29 恐 怕 安 了 地 基 , 不 能 成 功 , 看 见 的 人 都 笑 话 他 , 说 :
30 这 个 人 幵 了 工 , 却 不 能 完 工 。
31 或 是 一 个 王 出 去 和 别 的 王 打 仗 , 岂 不 先 坐 下 酌 量 , 能 用 一 万 兵 去 敌 那 领 二 万 兵 来 攻 打 他 的 么 ?
32 若 是 不 能 , 就 趁 敌 人 还 远 的 时 候 , 派 使 者 去 求 和 息 的 条 款 。
33 这 样 , 你 们 无 论 甚 么 人 , 若 不 撇 下 一 切 所 冇 的 , 就 不 能 作 我 的 门 徒 。
34 盐 本 是 好 的 ; 盐 若 失 了 味 , 可 用 甚 么 叫 他 再 咸 呢 ?
35 或 用 在 田 里 , 或 堆 在 粪 里 , 都 不 合 式 , 只 好 丢 在 外 面 。 冇 耳 可 听 的 , 就 应 当 听 !