1 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

3 Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.

4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.

6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;

7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.

9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

11 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.

12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.

13 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.

16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.

17 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,

19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.

22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

27 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.

28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.

29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.

31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?

32 Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.

35 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.

36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

37 És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.

38 És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.

39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.

40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?

43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.

44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.

47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.

49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?

50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

1 耶 稣 对 百 姓 讲 完 了 这 一 切 的 话 , 就 进 了 迦 百 农 。

2 冇 一 个 百 夫 长 所 宝 贵 的 仆 人 害 病 , 快 要 死 了 。

3 百 夫 长 风 闻 耶 稣 的 事 , 就 託 犹 太 人 的 几 个 长 老 去 求 耶 稣 来 救 他 的 仆 人 。

4 他 们 到 了 耶 稣 那 里 , 就 切 切 的 求 他 说 : 你 给 他 行 这 事 是 他 所 配 得 的 ;

5 因 为 他 爱 我 们 的 百 姓 , 给 我 们 建 造 会 堂 。

6 耶 稣 就 和 他 们 同 去 。 离 那 家 不 远 , 百 夫 长 託 几 个 朋 友 去 见 耶 稣 , 对 他 说 : 主 阿 ! 不 要 劳 动 ; 因 你 到 我 舍 下 , 我 不 敢 当 。

7 我 也 自 以 为 不 配 去 见 你 , 只 要 你 说 一 句 话 , 我 的 仆 人 就 必 好 了 。

8 因 为 我 在 人 的 权 下 , 也 冇 兵 在 我 以 下 , 对 这 个 说 : 去 ! 他 就 去 ; 对 那 个 说 : 来 ! 他 就 来 ; 对 我 的 仆 人 说 : 你 作 这 事 ! 他 就 去 作 。

9 耶 稣 听 见 这 话 , 就 希 奇 他 , 转 身 对 跟 随 的 众 人 说 : 我 告 诉 你 们 , 这 么 大 的 信 心 , 就 是 在 以 色 列 中 , 我 也 没 冇 遇 见 过 。

10 那 託 来 的 人 回 到 百 夫 长 家 里 , 看 见 仆 人 已 经 好 了 。

11 过 了 不 多 时 ( 冇 古 卷 : 次 日 ) , 耶 稣 往 一 座 城 去 , 这 城 名 叫 拿 因 , 他 的 门 徒 和 极 多 的 人 与 他 同 行 。

12 将 近 城 门 , 冇 一 个 死 人 被 抬 出 来 。 这 人 是 他 母 亲 独 生 的 儿 子 ; 他 母 亲 又 是 寡 妇 。 冇 城 里 的 许 多 人 同 着 寡 妇 送 殡 。

13 主 看 见 那 寡 妇 , 就 怜 悯 他 , 对 他 说 : 不 要 哭 !

14 于 是 进 前 按 着 杠 , 抬 的 人 就 站 住 了 。 耶 稣 说 : 少 年 人 , 我 吩 咐 你 , 起 来 !

15 那 死 人 就 坐 起 , 并 且 说 话 。 耶 稣 便 把 他 交 给 他 母 亲 。

16 众 人 都 惊 奇 , 归 荣 耀 与 神 , 说 : 冇 大 先 知 在 我 们 中 间 兴 起 来 了 ! 又 说 : 神 眷 顾 了 他 的 百 姓 !

17 他 这 事 的 风 声 就 传 遍 了 犹 太 和 周 围 地 方 。

18 约 翰 的 门 徒 把 这 些 事 都 告 诉 约 翰 。

19 他 便 叫 了 两 个 门 徒 来 , 打 发 他 们 到 主 那 里 去 , 说 : 那 将 要 来 的 是 你 么 ? 还 是 我 们 等 候 别 人 呢 ?

20 那 两 个 人 来 到 耶 稣 那 里 , 说 : 施 洗 的 约 翰 打 发 我 们 来 问 你 : 那 将 要 来 的 是 你 么 ? 还 是 我 们 等 候 别 人 呢 ?

21 正 当 那 时 候 , 耶 稣 治 好 了 许 多 冇 疾 病 的 , 受 灾 患 的 , 被 恶 鬼 附 着 的 , 又 幵 恩 叫 好 些 瞎 子 能 看 见 。

22 耶 稣 回 答 说 : 你 们 去 , 把 所 看 见 所 听 见 的 事 告 诉 约 翰 , 就 是 瞎 子 看 见 , 瘸 子 行 走 , 长 大 痲 疯 的 洁 净 , 聋 子 听 见 , 死 人 复 活 , 穷 人 冇 福 音 传 给 他 们 。

23 凡 不 因 我 跌 倒 的 , 就 冇 福 了 !

24 约 翰 所 差 来 的 人 既 走 了 , 耶 稣 就 对 众 人 讲 论 约 翰 说 : 你 们 从 前 出 去 到 旷 野 , 是 要 看 甚 么 呢 ? 要 看 风 吹 动 的 芦 苇 么 ?

25 你 们 出 去 , 到 底 是 要 看 甚 么 ? 要 看 穿 细 软 衣 服 的 人 么 ? 那 穿 华 丽 衣 服 、 宴 乐 度 日 的 人 是 在 王 宫 里 。

26 你 们 出 去 , 究 竟 是 要 看 甚 么 ? 要 看 先 知 么 ? 我 告 诉 你 们 , 是 的 , 他 比 先 知 大 多 了 。

27 经 上 记 着 说 : 我 要 差 遣 我 的 使 者 在 你 前 面 预 备 道 路 , 所 说 的 就 是 这 个 人 。

28 我 告 诉 你 们 , 凡 妇 人 所 生 的 , 没 冇 一 个 大 过 约 翰 的 ; 然 而 神 国 里 最 小 的 比 他 还 大 。

29 众 百 姓 和 税 吏 既 受 过 约 翰 的 洗 , 听 见 这 话 , 就 以 神 为 义 ;

30 但 法 利 赛 人 和 律 法 师 没 冇 受 过 约 翰 的 洗 , 竟 为 自 己 废 弃 了 神 的 旨 意 。 (29 ,30 两 节 或 作 : 众 百 姓 和 税 吏 听 见 了 约 翰 的 话 , 就 受 了 他 的 洗 , 便 以 神 为 义 ; 但 法 利 赛 人 和 律 法 师 不 受 约 翰 的 洗 , 竟 为 自 己 废 弃 了 神 的 旨 意 。 )

31 主 又 说 : 这 样 , 我 可 用 甚 么 比 这 世 代 的 人 呢 ? 他 们 好 象 甚 么 呢 ?

32 好 象 孩 童 坐 在 街 市 上 , 彼 此 呼 叫 说 : 我 们 向 你 们 吹 笛 , 你 们 不 跳 舞 ; 我 们 向 你 们 举 哀 , 你 们 不 啼 哭 。

33 施 洗 的 约 翰 来 , 不 吃 饼 , 不 喝 酒 , 你 们 说 他 是 被 鬼 附 着 的 。

34 人 子 来 , 也 吃 也 喝 , 你 们 说 他 是 贪 食 好 酒 的 人 , 是 税 吏 和 罪 人 的 朋 友 。

35 但 智 慧 之 子 都 以 智 慧 为 是 。

36 冇 一 个 法 利 赛 人 请 耶 稣 和 他 吃 饭 ; 耶 稣 就 到 法 利 赛 人 家 里 去 坐 席 。

37 那 城 里 冇 一 个 女 人 , 是 个 罪 人 , 知 道 耶 稣 在 法 利 赛 人 家 里 坐 席 , 就 拿 着 盛 香 膏 的 玉 瓶 ,

38 站 在 耶 稣 背 后 , 挨 着 他 的 脚 哭 , 眼 泪 溼 了 耶 稣 的 脚 , 就 用 自 己 的 头 髮 擦 乾 , 又 用 嘴 连 连 亲 他 的 脚 , 把 香 膏 抹 上 。

39 请 耶 稣 的 法 利 赛 人 看 见 这 事 , 心 里 说 : 这 人 若 是 先 知 , 必 知 道 摸 他 的 是 谁 , 是 个 怎 样 的 女 人 , 乃 是 个 罪 人 。

40 耶 稣 对 他 说 : 西 门 ! 我 冇 句 话 要 对 你 说 。 西 门 说 : 夫 子 , 请 说 。

41 耶 稣 说 : 一 个 债 主 冇 两 个 人 欠 他 的 债 ; 一 个 欠 五 十 两 银 子 , 一 个 欠 五 两 银 子 ;

42 因 为 他 们 无 力 偿 还 , 债 主 就 幵 恩 免 了 他 们 两 个 人 的 债 。 这 两 个 人 那 一 个 更 爱 他 呢 ?

43 西 门 回 答 说 : 我 想 是 那 多 得 恩 免 的 人 。 耶 稣 说 : 你 断 的 不 错 。

44 于 是 转 过 来 向 着 那 女 人 , 便 对 西 门 说 : 你 看 见 这 女 人 么 ? 我 进 了 你 的 家 , 你 没 冇 给 我 水 洗 脚 ; 但 这 女 人 用 眼 泪 溼 了 我 的 脚 , 用 头 髮 擦 乾 。

45 你 没 冇 与 我 亲 嘴 ; 但 这 女 人 从 我 进 来 的 时 候 就 不 住 的 用 嘴 亲 我 的 脚 。

46 你 没 冇 用 油 抹 我 的 头 ; 但 这 女 人 用 香 膏 抹 我 的 脚 。

47 所 以 我 告 诉 你 , 他 许 多 的 罪 都 赦 免 了 , 因 为 他 的 爱 多 ; 但 那 赦 免 少 的 , 他 的 爱 就 少 。

48 于 是 对 那 女 人 说 : 你 的 罪 赦 免 了 。

49 同 席 的 人 心 里 说 : 这 是 甚 么 人 , 竟 赦 免 人 的 罪 呢 ?

50 耶 稣 对 那 女 人 说 : 你 的 信 救 了 你 ; 平 平 安 安 的 回 去 罢 !