1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

1 He rua hoki to te hiriwa e puta mai ai, he wahi ano to te koura e whakarewaina ai.

2 He mea tango mai te rino no roto i te whenua; no te kamaka te parahi, he mea whakarewa.

3 E whakatakotoria ana e te tangata he mutunga mai mo te pouri, e rapua ana e ia ki te tino tutukitanga atu nga kohatu o te pouri, o te atarangi o te mate.

4 E pakaruhia mai ana e ia he rua i ko ake o nga nohoanga tangata; kua wareware ratou i te waewae e haere ana; he tawhiti i te tangata to ratou tarenga, e piu atu ana, e piu ana mai.

5 Ko te whenua, e puta mai ana he taro i roto i a ia: a e hurihia ake ana a raro iho ano he ahi.

6 Hei wahi mo nga hapira ona kohatu, he puehu koura ano tona.

7 He ara tena kahore i mohiotia e te manu, kiano i kitea e te kanohi o te whatura.

8 Kahore nga kirehe whakahi kia takahi i taua ara kahore hoki a reira kia haerea e te raiona tutu.

9 E pa atu ana tona ringa ki te kiripaka; hurihia ake e ia nga take o nga maunga.

10 E tapahia ana e ia he awa i roto i nga kamaka, a e kite ana tona kanohi i nga mea utu nui katoa.

11 E herea ana e ia nga awa kei maturuturu; e whakaputa mai ana hoki i nga mea ngaro ki te marama.

12 E kitea ia ki hea te whakaaro nui? kei hea hoki te wahi o te mohio?

13 E kore te tangata e mohio ki tona utu, e kore ano taua hanga e kitea ki te whenua o te ora.

14 E ki ake ana te rire, Kahore i ahau; e ki mai ana hoki te moana, Kahore i ahau.

15 E kore e hokona ki te koura, e kore ano hoki e taea te pauna te hiriwa hei utu mona.

16 E kore e taea te whakarite ki te koura o Opira, ki te onika utu nui, ki te hapira.

17 E kore e rite te koura, te kohatu piata ki a ia: e kore e hokona ki nga oko koura parakore.

18 E kore e whakahuatia te kaoa, nga peara ranei; hira ake hoki te utu o te whakaaro nui i to te rupi.

19 E kore te topaha o Etiopia e rite ki a ia, e kore e tau te koura parakore hei utu.

20 Ka haere mai ra i hea te whakaaro nui? Kei hea te wahi o te matau?

21 He mea huna atu na hoki i nga kanohi o nga mea ora katoa, ngaro rawa i nga manu o te rangi.

22 E ki ake ana te whakangaromanga raua ko te mate, i hakiri o maua taringa ki tona rongo.

23 E mohio ana te Atua ki tona ara, kua kite ano ia i tona wahi.

24 E titiro ana hoki ia ki nga pito o te whenua, e kite ana ia i nga mea i raro i te rangi, a puta noa;

25 E mea ana i te whakataimaha mo te hau; ae, e mehua ana ia i nga wai ki te mehua.

26 I a ia e whakatakoto ana i te tikanga mo te ua, i te huarahi mo te uira o te whatitiri,

27 Ka kitea e ia i reira, a whakapuakina mai ana; i whakaukia e ia, a ata rapua ana e ia.

28 A ka mea ia ki te tangata, Na, ko te wehi ki te Ariki, ko te whakaaro nui tena; a ko te mawehe atu i te kino, koia te matauranga.