1 És folytatá Elihu, és monda:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1 I korero ano a Erihu, i mea,

2 Tukua ahau, kia iti nei, a ka whakaatu ahau ki a koe; he kupu ano hoki aku mo ta te Atua.

3 Ka tikina atu e ahau toku mohio i tawhiti, ka whakatikaia e ahau ta toku Kaihanga.

4 E kore rawa hoki aku kupu e teka: tenei kei a koe te tangata kua tino nui tona matauranga.

5 Nana, he pakari te Atua, e kore ano ia e whakahawea: pakari tonu te kaha o tona matauranga.

6 E kore te tangata kino e whakaorangia e ia; mana te hunga mate e whiwhi ai ki nga mea e tika ana ma ratou.

7 E kore e mutu tana titiro ki te tangata tika; engari ka whakanohoia ngatahitia ratou e ia me nga kingi ki runga ki te torona ake ake, a ka whakanekehia ake hoki ratou.

8 Ki te mea kua herea ratou ki te mekameka, mau pu i te rahiri, ara i nga mate,

9 Na ka whakakitea e ia ki a ratou ta ratou mahi, me o ratou he, i mea ai ratou i nga mea whakapehapeha.

10 Ka whakapuaretia ano e ia o ratou taringa ki te ako, a ka ki kia hoki i te kino.

11 Ki te rongo ratou, a ka mahi ki a ia, ka pau o ratou ra i runga i te pai, o ratou tau i runga i nga ahuareka.

12 Otira ki te kore ratou e rongo, ka ngaro ratou i te hoari, hemo iho ratou, kahore hoki he matauranga.

13 Ko te hunga whakaponokore o ratou ngakau, puranga rawa i a ratou te riri; kahore a ratou karanga awhina ina herea ratou e ia.

14 Ka mate ratou i te taitamarikitanga, a ka ngaro to ratou ora i roto i te hunga poke.

15 Ko tana he whakaora i te rawakore ina mate, e whakapuaretia ana e ia o ratou taringa ina tukinotia.

16 Ae ra, me koe ano, tera koe e riro i a ia i roto i te kuititanga ki te wahi whanui; a ki tonu i te ngako te mea e whakatakotoria ki runga ki tau tepu.

17 Otiia ki tonu koe i te tikanga a te tangata kino; a mau pu koe i nga tikanga, i te whakarite whakawa.

18 Na i te mea he riri tenei, kia tupato kei riro koe i te nui o au rawa; aua hoki koe e whakapeautia e te nui o te utu.

19 E ranea ranei ou rawa, e kore ai koe e taka he? nga uaua katoa ranei o tou kaha?

20 Kaua e hiahiatia te po, te wa e riro ai nga tangata i runga i to ratou whai.

21 Kia tupato, kaua e tahuri ki te kino; ki tau hoki he pai ake tenei i nga mate.

22 Nana, ko te Atua, ko tona kaha hei whakanui, ko wai te kaiwhakaako hei rite mona?

23 Ko wai te kaitohutohu i te ara mona? Ko wai hei mea, Kua he tau mahi?

24 Kia mahara kia whakanuia e koe tana mahi, e waiatatia nei e te tangata.

25 Kua tirohia nei e nga tangata katoa e matakitakina mai nei e te tangata i tawhiti.

26 Nana, he nui te Atua, e kore ano e mohiotia e tatou; e kore ano hoki te maha o ona tau e taea te rapu atu.

27 Ko ia nei hei ngongo ake i nga pata wai, ka tauia i tona kohu hei awha:

28 Ka ringihia iho nei e nga kapua, a ka maturuturu nui ki runga ki te tangata.

29 Ae ra, e mohiotia ana ranei e tetahi nga horahanga o nga kapua, te ngangau o tona tapenakara?

30 Nana, e horahia ana e ia tona marama a tawhio noa i a ia; e hipokina ana hoki e ia te takere o te moana.

31 Ko ana mea hoki ena hei whakawa mo nga iwi, nui tonu te kai e homai ana e ia.

32 E hipokina ana e ia ona ringa ki te uira, a whakahaua iho e ia te wahi e pa atu ai.

33 Hei kaiwhakaatu i a ia tona haruru, e waitohu ana hoki ki nga kararehe i te tupuhi meake puta mai.