1 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.
3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését;
4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd.
5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen:
9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez.
11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak.
12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését.
13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ birtokát.
14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked.
16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked.
17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy három esztendõre való termés teremjen.
22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön.
23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen.
25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából, akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az õ atyjafia.
26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához:
27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ birtoka.
28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az õ birtoka.
29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt.
30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében.
31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak.
32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek,
33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa; mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai között.
34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik.
35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.
37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek néktek.
39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.
40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad.
41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe.
42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.
43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl.
44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;
45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok.
46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül.
47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak:
48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az õ atyjafiai közül.
49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg õmagát.
50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála.
51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az õ megvásárlásának árából.
52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ váltságát.
53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted.
54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei.
55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
1 Korero ano a Ihowa ki a Mohi i Maunga Hinai, i mea,
2 Korero ki nga tama a Iharaira, mea atu ki a ratou, E tae koutou ki te whenua e hoatu e ahau ki a koutou, na ka whakahapati te whenua i tetahi hapati ki a Ihowa.
3 E ono nga tau e whakatongia ai e koe tau mara, e ono hoki nga tau e tapatapahia ai e koe tau mara waina, e kohia ai hoki ona hua;
4 Ko te whitu ia o nga tau hei hapati okiokinga mo te whenua, hei hapati ki a Ihowa: kaua e whakatongia tau mara, e tapatapahia ranei tau mara waina.
5 Kaua e kotia te mea i tupu noa ake i tera kotinga au, kaua ano e whakiia nga karepe o tau waina kihai nei i mahia: he tau okiokinga hoki tena mo te whenua.
6 A hei kai ma koutou te hapati o te whenua; mau, ma tau pononga tane, ma tau pononga wahine, ma tau kaimahi, ma tou manene hoki e noho ana i a koe;
7 Ma au kararehe hoki, ma te kirehe hoki o tou whenua, ona hua katoa, hei kai.
8 A me tatau e koe kia whitu nga tau hapati, kia whitu nga whitu o nga tau; a ko taua takiwa, ko nga tau hapati e whitu, ka kiia e koe e wha tekau ma iwa tau.
9 Katahi ka whakatangihia e koe te tetere tangi nui i te tekau o nga ra o te whitu o nga marama; ko a te ra whakamarietanga mea ai koutou kia paku atu te tangi o te tetere puta noa i to koutou whenua.
10 A me whakatapu te rima tekau o nga tau, ka karanga ai i te haere noa puta noa i te whenua ma nga tangata katoa o te whenua: hei tiupiri nui tena ma koutou; a me hoki koutou ki tona kainga, ki tona kainga, me hoki ano ki ona whanaunga, ki ona wha naunga.
11 Ko tena tau, ko te rima tekau, hei tiupiri ma koutou: kaua e rui, kaua e kokoti i te mea tupu noa ake o tena tau, kaua hoki e whakiia nga waina kihai i mahia.
12 Ko te tiupiri hoki ia; kia tapu ki a koutou; ko ona hua o te mara hei kai ma koutou.
13 Me hoki koutou i tenei tau tiupiri, ki tona kainga, ki tona kainga,
14 Ki te hokona atu ano e koe tetahi mea ki tou hoa, ki te hokona mai ranei tetahi mea e te ringa o tou hoa, kaua e tukinotia tetahi e tetahi:
15 Kia rite au utu ki tou hoa ki te maha o nga tau i muri i te tiupiri; kia rite ano ki te maha o nga tau hua tana hoko ki a koe.
16 Kia rite tau whakanui i te utu o taua mea ki te maha o nga tau, kia rite hoki taua whakaiti i ona utu ki te torutoru o nga tau: e rite ana hoki ki te maha o nga tau hua tana hoko ki a koe:
17 A kaua e tukino tetahi ki tetahi, engari me wehi koe ki tou Atua: ko Ihowa hoki ahau, ko to koutou Atua.
18 Mo reira me mahi e koutou aku tikanga, me pupuru aku whakaritenga, me mahi hoki; a ka noho humarie koutou i runga i te whenua,
19 A ka tukua ona hua e te whenua, a ka kai koutou ka makona, ka noho humarie hoki ki reira.
20 A ki te mea koutou, He aha he kai ma tatou i te whitu o nga tau? titiro hoki, e kore tatou e rua, e kore hoki e kohi i a tatou hua:
21 Maku ra e whakahau iho taku manaaki ki a koutou i te ono o nga tau, a ka whai hua mo nga tau e toru.
22 A ka rui koutou i te waru o nga tau, ka kai ano i nga hua pakoko; a tae noa ki te iwa o nga tau, me kai nga mea pakoko, kia riro ra ano nga hua o tena tau.
23 Kaua e hokona te whenua, he mea oti tonu atu; noku hoki te whenua; he manene hoki koutou, he noho noa ki ahau.
24 Me whakaae hoki ki te utu e hoki ai te whenua, i to koutou whenua katoa.
25 Ki te rawakoretia tou teina, a ka hokona e ia tetahi wahi o tona kainga, me haere mai tona whanaunga e tata rawa ana ki a ia, ka utu i te mea i hokona atu e tona teina kia hoki ai.
26 A ki te kahore he kaiutu a tetahi tangata, a ka whiwhi taonga ia a ka taea ano e ia te utu;
27 Na me tatau e ia nga tau i hokona ai, a ka whakahoki i te tuhene ki te tangata i hokona atu ai; a ka hoki ai ia ki tona kainga.
28 Otiia ki te kahore e taea e ia te whakahoki mai ki a ia ano, na me waiho tana i hoko ai ki te ringa o te tangata nana i hoko, a tae noa ki te tau tiupiri: a i te tiupiri ka riro, a ka hoki ia ki tona kainga.
29 Ki te hokona e te tangata he whare nohoanga i te pa taiepa, e ahei ia te utu kia hoki mai ano i roto i te tau kotahi i muri i te rironga: kotahi tino tau hei whakahokinga mana.
30 A ki te kahore e utua, a tino taka noa te tau, katahi ka whakapumautia mo ake tonu atu te whare i te pa taiepa mo te tangata nana i hoki, puta noa i ona whakatupuranga: e kore e riro i te tiupiri.
31 Ko nga whare ia o nga kainga, kahore nei he taiepa a tawhio noa, ka kiia e rite ana ki nga parae o te whenua: ka hoki ano ena ina utua, ka riro ano i te tuipiri.
32 Ko nga pa ia o nga Riwaiti, me nga whare o nga pa e nohoia ana e ratou, e hoki ki nga Riwaiti, ahakoa utua i tehea wa.
33 A, mehemea na tetahi o nga Riwaiti i utu, na ka riro te whare i hokona ra me tona pa i te tiupiri; ko nga whare hoki o nga pa o nga Riwaiti to ratou kainga pumau i roto i nga tama a Iharaira.
34 Ko te mara ia i te taha o o ratou pa kaua e hokona; no te mea he wahi pumau tena no ratou.
35 A ki te rawakoretia tou teina, a ka wiri tona ringa i roto i a koe; me atawhai e koe; me noho manene ia, me noho noa ranei i a koe.
36 Kaua e tangohia i a ia he moni whakatuputupu, he whakanuinga ranei; engari me wehi koe ki tou Atua; kia noho ai tou teina i a koe.
37 Kaua tau moni e hoatu ki a ia hei mea whakatuputupu, kaua ano hoki au kai e hoatu ki a ia, me te whakaaro ano ki tetahi whakanuinga ake.
38 Ko Ihowa ahau, ko to koutou Atua, i kawe mai nei i a koutou i te whenua o Ihipa, e mea nei kia hoatu te whenua o Kanaana ki a koutou kia waiho ano ahau hei Atua mo koutou.
39 A ki te rawakoretia tou teina e noho ana i roto i a koe, a ka hokona ki a koe; kaua ia e whakamahia e koe ki te mahi pononga;
40 Kia rite ia i roto i a koe ki te kaimahi, ki te noho noa; ka mahi ano ia ki a koe, a tae noa ki te tau tiupiri:
41 Ko reira ia mawehe ai i a koe, ratou ko ana tamariki, a ka hoki ki ona whanaunga, ka hoki ano ki te kainga o ona matua.
42 Ko ratou hoki aku pononga, i whakaputaina mai ai e ahau i te whenua o Ihipa; kaua ratou e hokona hei pononga.
43 Kaua e taikaha tau whakarangatira ki a ia; engari me wehi ki tou Atua.
44 Tena ko nga pononga tane me nga pononga wahine mau; me hoko e koe i nga iwi i tetahi taha ou, i tetahi taha, he pononga tane, he pononga wahine mau.
45 Ma koutou ano hoki e hoko etahi o nga tamariki a nga manene e noho ana i roto i a koutou, etahi hoki o roto o o ratou hapu i roto i a koutou, o nga mea i whanau i a ratou ki to koutou whenua: a puritia iho ma koutou.
46 Me waiho hoki ena e koutou hei taonga tupu e tukua iho kia puritia e a koutou tama i muri i a koutou; hei pononga ratou ma koutou ake ake: kaua ia e taikaha ta koutou whakarangatira ki a koutou ano, ki o koutou teina, ki nga tama a Iharaira.
47 Ki te whai rawa hoki te manene, noho noa ranei, i roto i a koe, a ka rawakoretia tou teina i tona taha, a ka hoko i a ia ki te manene, ki te noho noa ranei i roto i a koe, ki te toronga ranei o te hapu o te manene:
48 E whakahokia ano ia mo te utu i muri i tona hokonga; ma tetahi o ona teina ia e whakahoki.
49 Ma tona matua keke, ma te tamaiti ranei a tona matua keke ia e whakahoki, ma tetahi ranei o ona whanaunga tupu o tona hapu ia e whakahoki; mana ano ranei ia e whakahoki, ki te taea e ia.
50 Na ka tatau ia, raua ko te tangata nana ia i hoko, ka timata i te tau i hokona ai ia ki a ia, tae noa ki te tau tiupiri: a ka rite te utu e hokona ai ia ki te maha o nga tau; kia rite ki o te kaimahi ona ra ki a ia.
51 Ki te maha ake nga tau, kia rite ki ena te utu mo tona hokinga e whakahokia atu e ia i roto i te moni i hokona ai ia.
52 A ki te torutoru nga tau e toe ana ki te tau tiupiri, na ka tatau raua; a kia rite ki ona tau te utu e whakahokia e ia ki a ia.
53 Ko tona noho ki a ia kia rite ki ta te kaimahi e utua ana i te tau: kaua hoki tera e whakatupu rangatira nanakia ki a ia i tau tirohanga.
54 A ki te kahore ia e hokona i enei tikanga, na me haere atu ia i te tau tiupiri, ratou tahi ko ana tamariki.
55 He pononga hoki ki ahau nga tama a Iharaira; ko aku pononga ratou i whakaputaina mai e ahau i te whenua o Ihipa; ko Ihowa ahau, ko to koutou Atua.