1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

1 Ki te tino kaiwhakatangi. He himene na Rawiri. E te Atua, e whakamoemiti nei ahau, kei wahangu koe:

2 Kua puaki hoki te mangai o te tangata kino me te mangai o te tangata tinihanga, ki te he moku: he teka o ratou arero, e korero nei moku.

3 I karapotia hoki ahau e ratou ki nga kupu mauahara, a i whawhai takekore ki ahau.

4 Mo toku aroha he riri ta ratou whakautu: ko ahau ia, he inoi taku.

5 E homai ana e ratou ki ahau he kino mo te pai, he mauahara mo toku aroha.

6 Meinga he tangata kino hei rangatira mona; kia tu he hoariri ki tona ringa matau.

7 Kia tau te he ki a ia, ina whakawakia: kia waiho ano tana inoi hei hara.

8 Kia torutoru ona ra; kia riro tana mahi tirotiro i tetahi atu.

9 Kia pania ana tamariki, kia pouarutia hoki tana wahine.

10 Kia kopikopiko noa ana tamariki, pinono ai: kia rapu kai hoki ma ratou i o ratou wahi mokemoke.

11 Kia haoa e te kaituku moni ana mea katoa; kia pahuatia hoki e nga tangata iwi ke ana mauiuitanga.

12 Kaua tetahi hei hoatu noa i te aroha ki a ia: kaua hoki tetahi hei atawhai i ana pani.

13 Kia hatepea putia ona uri: a i to muri whakatupuranga kia horoia rawatia atu o ratou ingoa.

14 Kia maharatia e Ihowa te kino o ona matua: kei murua hoki te hara o tona whaea.

15 Kia mau tonu ki te aroaro o Ihowa: kia hatepea atu ai e ia te maharatanga ki a ratou i runga i te whenua.

16 Mona kihai i mahara ki te mahi tohu: heoi tukino ana ia i te ware, i te rawakore, i te hunga ngakau maru, kia patua ai ratou.

17 Ae ra, i pai ia ki te kanga, a kua tae mai ki a ia: kihai ia i aro ki te manaaki, heoi kua mamao tera i a ia.

18 I kakahu ia i te kanga ki a ia, ano ko tona kakahu: na kua tae tera ki roto ki a ia ano he wai, me he hinu hoki ki roto ki ona wheua.

19 Waiho ki a ia hei kakahu hipoki mona, hei whitiki hoki e whitikiria tonutia ai ia.

20 Na hei utu tena ma Ihowa ki oku hoariri, ki te hunga hoki e korero kino nei ki toku wairua.

21 Kia puta tau mahi moku, e te Atua, e te Ariki, he whakaaro ki tou ingoa: na te mea he pai tau mahi tohu, whakaorangia ahau,

22 He ware hoki ahau, he rawakore, kua mamae hoki toku ngakau i roto i ahau.

23 Ka riro ahau me te atarangi e whakawairua kau ana: e peipeia ana ahau me he mawhitiwhiti.

24 Hurorirori kau oku turi i te nohopuku; a e kohia ana te ngako o oku kikokiko.

25 Kua waiho ahau hei tawainga ma ratou: ka kite ratou i ahau, ka ruru o ratou matenga.

26 Awhinatia ahau, e Ihowa, e toku Atua: kia rite ki tou aroha tau whakaora i ahau.

27 Kia matau ai ratou ko tou ringa itene: a nau tenei, e Ihowa, i mea.

28 Ma ratou e kanga, mau ia e manaaki: kia whakama ratou ina whakatika; ko tau pononga ia kia hari.

29 Kia whakakakahuria oku hoariri ki te whakama, a ko to ratou numinumi hei koroka hipoki mo ratou.

30 Ka tino whakawhetai toku mangai ki a Ihowa, ae ra, ka whakamoemiti ahau ki a ia i waenganui o te mano.

31 E tu hoki ia ki te ringa matau o te rawakore, hei whakaora i a ia i te hunga e whakahe ana i tona wairua.