1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
1 Fizeram entrar a arca do Senhor e colocaram-na no meio do pavilhão que para ela Davi tinha levantado, e ofereceram a Deus holocaustos e sacrifícios pacíficos.
2 Depois desse oferecimento de holocaustos e sacrifícios pacíficos, Davi abençoou o povo em nome do Senhor.
3 Em seguida, distribuiu a todos os israelitas, homens e mulheres, a cada um, um pão, um pedaço de carne, e um bolo de uvas secas.
4 Davi colocou, diante da arca do Senhor, levitas encarregados do serviço, que invocavam, celebravam e louvavam o Senhor, Deus de Israel.
5 Eram eles: Asaf, o chefe; Zacarias, o segundo; em seguida, Oziel, Semiramot, Matatias, Eliab, Banaias, Obededom: Jeiel estava encarregado das harpas e das cítaras, enquanto que Asaf fazia vibrar os címbalos.
6 Os sacerdotes Banaias e Jaziel tocavam continuamente a trombeta diante da arca da aliança do Senhor.
7 Foi naquele dia que Davi encarregou Asaf e seus irmãos de celebrar o Senhor:
8 Celebrai o Senhor, aclamai o seu nome, apregoai entre as nações as suas obras.
9 Cantai-lhe hinos e cânticos, anunciai todas as suas maravilhas.
10 Gloriai-vos do seu santo nome, rejubile o coração dos que procuram o Senhor.
11 Recorrei ao Senhor e ao seu poder, procurai continuamente sua face.
12 Recordai as maravilhas que operou, seus prodígios e os julgamentos por seus lábios proferidos,
13 ó descendência de Israel, seu servo, ó filhos de Jacó, seus escolhidos!
14 É ele o Senhor, nosso Deus; suas sentenças comandam a terra inteira.
15 Recordai sem cessar suas alianças, a palavra que empenhou a mil gerações,
16 que garantiu a Abraão e jurou a Isaac,
17 e confirmou a Jacó irrevogavelmente e a Israel como aliança eterna,
18 quando disse: Eu te darei a terra de Canaã, como parte da tua herança.
19 Quando não passavam de um reduzido número, minoria insignificante e estrangeiros na terra,
20 e andavam errantes de nação em nação, de reino em reino,
21 não permitiu que ninguém os oprimisse e castigou os reis por causa deles:
22 Não ouseis tocar nos que me são consagrados nem maltratar os meus profetas!
23 Cantai ao Senhor, terra inteira, anunciai cada dia a salvação que ele nos trouxe.
24 Proclamai às nações a sua glória, a todos os povos as suas maravilhas.
25 Porque o Senhor é grande e digno de todo o louvor, o único temível de todos os deuses,
26 Porque os deuses dos povos, sejam quais forem, não passam de ídolos; mas foi o Senhor quem criou os céus.
27 Em seu semblante, a majestade e a beleza, em sua Morada, o poder e a felicidade.
28 Tributai ao Senhor, famílias dos povos, tributai ao Senhor a glória e a honra,
29 tributai ao Senhor a glória devida ao seu nome. Trazei oferendas e chegai à sua presença, adorai o Senhor com ornamentos sagrados.
30 Diante dele estremece a terra inteira e não vacila, porque ele a sustém.
31 Alegrem-se os céus e exulte a terra, e confessem as nações: O Senhor é rei.
32 Retumbe o oceano e o que ele contém, regozijem-se os campos e tudo o que existe neles.
33 Jubilem as árvores da floresta com a presença do Senhor, pois ele vem para governar a terra.
34 Louvai o Senhor, porque ele é bom, porque a sua misericórdia é eterna.
35 Dizei: Salvai-nos ó Deus de nossa salvação, e recolhei-nos e salvai-nos de entre as nações: para que possamos celebrar o vosso santo nome e ter a satisfação de vos louvar.
36 Bendito seja o Senhor, Deus de Israel, pelos séculos dos séculos! E todo o povo disse: Amém! e Louvai o Senhor!
37 Davi deixou ali, diante da arca da aliança do Senhor, Asaf e seus irmãos para fazerem continuamente o serviço diante da arca, segundo o seu dever de cada dia;
38 igualmente Obededom, com seus irmãos, em número de sessenta e oito; Obededom, filho de Iditum, e Hosa, como porteiros;
39 igualmente o sacerdote Sadoc e os sacerdotes seus irmãos, diante do tabernáculo do Senhor, no lugar alto de Gabaon,
40 para oferecer holocaustos ao Senhor, dia a dia, pela manhã e pela tarde, sobre o altar dos holocaustos, e para cumprir tudo que está escrito na lei que o Senhor deu a Israel.
41 Com eles estavam Hemã, Iditum e os outros que tinham sido escolhidos e designados nominalmente para louvar o Senhor, porque sua misericórdia é eterna.
42 Tinham consigo trombetas e címbalos para tocar, e instrumentos para os cânticos de Deus. Os filhos de Iditum estavam encarregados da porta.
43 Depois, todo o povo retornou para suas casas; e Davi voltou para abençoar sua casa.