1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban [lakozának,] felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.

2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.

3 És [erõs] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.

4 És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s [áldozának] égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.

5 És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.

6 Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.

7 És adának pénzt a [kõ- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.

8 Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.

9 És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - [mind] Léviták.

10 S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.

11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfõk közül, a vének, a kik látták vala az elsõ házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az õ szemök elõtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;

13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.

1 Tendo chegado o sétimo mês, e estando os filhos de Israel instalados em suas cidades, todo o povo se reuniu como um só homem em Jerusalém.

2 Então Josué, filho de Josedec, e seus irmãos sacerdotes, bem como Zorobabel, filho de Salatiel, e seus irmãos principiaram a reconstrução do altar do Deus de Israel e ofereceram holocaustos, como a lei de Moisés, homem de Deus, prescrevia.

3 Reconstruíram o altar sobre as antigas bases, porque tinham medo dos habitantes vizinhos, e ofereceram holocaustos ao Senhor pela manhã e pela tarde.

4 Em seguida celebraram a festa dos Tabernáculos, como estava prescrito, e, diariamente, ofereciam holocaustos de acordo com o número prescrito para cada dia.

5 Depois disso, ofereceram o holocausto perpétuo, os das neomênias e de todas as solenidades consagradas ao Senhor, assim como os daqueles que faziam uma oferta ao Senhor.

6 No primeiro dia do sétimo mês começaram a oferecer holocaustos ao Senhor, mas os fundamentos do templo do Senhor não estavam ainda colocados.

7 Foram então contratados canteiros e carpinteiros; deram aos sidônios e tírios víveres, azeite e vinho para que trouxessem por mar a madeira dos cedros desde o Líbano até Jope, segundo a autorização que lhes tinha dado Ciro, rei da Pérsia.

8 No segundo ano de sua chegada ao templo de Deus em Jerusalém, no segundo mês, Zorobabel, filho de Salatiel, e Josué, filho de Josedec, tendo consigo seus irmãos, os sacerdotes, os levitas e todos os que haviam voltado do cativeiro para Jerusalém, puseram-se a trabalhar; os levitas de vinte anos para cima foram encarregados da direção dos trabalhos do templo do Senhor;

9 Josué, com seus filhos e irmãos, Cedmiel, com seus filhos, filhos de Judá, propuseram-se unanimemente a dirigir os que trabalhavam na construção da casa de Deus; o mesmo fizeram os filhos de Henadad com seus filhos e seus irmãos que eram levitas.

10 Logo que os pedreiros lançaram os fundamentos do templo do Senhor, apresentaram-se os sacerdotes ornamentados para assistir à cerimônia, com as trombetas, e os levitas, filhos de Asaf, com os címbalos, para louvarem o Senhor, segundo as ordens de Davi, rei de Israel.

11 Entoaram ao Senhor este refrão de louvor: Porque ele é bom, e porque sua misericórdia com Israel permanece para sempre! E todo o povo soltou aclamações de alegria para celebrar o Senhor, por ocasião do lançamento dos alicerces de sua casa.

12 Mas, enquanto muitos gritavam de alegria e júbilo, muitos sacerdotes, levitas e chefes de família, já idosos, que tinham visto o primeiro templo, choravam em alta voz, enquanto diante deles eram lançados os alicerces do novo edifício.

13 Era impossível distinguir os gritos de alegria dos clamores daqueles que choravam, pois todo o povo gritava em altos brados, e o eco de suas vozes se podia ouvir de longe.