1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne:
2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.
5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.
7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.
15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.
20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.
22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
1 Eis os nomes dos filhos de Israel que vieram para o Egito com Jacó, cada um com sua família:
2 Rubem, Simeão, Levi, Judá,
3 Issacar, Zabulon, Benjamim,
4 Dã, Neftali, Gad e Aser.
5 Todas as pessoas saídas de Jacó eram em número de setenta. José estava já no Egito.
6 E, morto José, assim como todos os seus irmãos e toda aquela geração,
7 os israelitas foram fecundos e multiplicaram-se; tornaram-se tão numerosos e tão fortes, que a terra ficou cheia deles.
8 Entretanto, subiu ao trono do Egito um novo rei, que não tinha conhecido José.
9 Ele disse ao seu povo: Vede: os israelitas tornaram-se numerosos e fortes demais para nós.
10 Vamos! É preciso tomar precaução contra eles e impedir que se multipliquem, para não acontecer que, sobrevindo uma guerra, se unam com os nossos inimigos e combatam contra nós, e se retirem do país.
11 Estabeleceu, pois, sobre eles, feitores para acabrunhá-los com trabalhos penosos: eles construíram para o faraó as cidades de Pitom e Ramsés, que deviam servir de entreposto.
12 Quanto mais os acabrunhavam, porém, tanto mais eles se multiplicavam e se espalhavam, a ponto de os egípcios os aborrecerem.
13 Impunham-lhes a mais dura servidão,
14 e amarguravam-lhes a vida com duros trabalhos na argamassa e na fabricação de tijolos, bem como com toda sorte de trabalhos nos campos e todas as tarefas que se lhes impunham tiranicamente.
15 O rei do Egito dirigiu-se, igualmente, às parteiras dos hebreus (uma se chamava Séfora e a outra, Fua),
16 e disse-lhes: Quando assistirdes às mulheres dos hebreus, e as virdes sobre o leito, se for um filho, atá-lo-eis; mas se for uma filha, deixá-la-eis viver.
17 Mas as parteiras temiam a Deus, e não executaram as ordens do rei do Egito, deixando viver os meninos.
18 O rei mandou-as chamar então e disse-lhes: Por que agistes assim, e deixastes viver os meninos?
19 Porque, responderam elas ao faraó, as mulheres dos hebreus não são como as dos egípcios: elas são vigorosas, e já dão à luz antes que chegue a parteira.
20 Deus beneficiou as parteiras: o povo continuou a multiplicar-se e a espalhar-se.
21 Porque elas haviam temido a Deus, ele fez prosperar suas famílias.
22 Então o faraó deu esta ordem a todo o seu povo: Todo menino que nascer, atirá-lo-eis ao Nilo. Deixareis, porém, viver todas as meninas.