1 Felele erre Jób, és monda:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.
16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.
21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
1 Jó tomou a palavra nestes termos:
2 Sois mesmo gente muito hábil, e convosco morrerá a sabedoria.
3 Tenho também o espírito como o vosso {não vos sou inferior}: quem, pois, ignoraria o que sabeis?
4 Os amigos escarnecem daquele que invoca Deus para que ele lhe responda, e zombam do justo e do inocente.
5 Vergonha para a infelicidade! É o modo de pensar do infeliz; só há desprezo para aquele cujo pé fraqueja.
6 As tendas dos bandidos gozam de paz; segurança para aqueles que provocam Deus, que não têm outro Deus senão o próprio braço.
7 Pergunta, pois, aos animais e eles te ensinarão; às aves do céu e elas te instruirão.
8 Fala {aos répteis} da terra, e eles te responderão, e aos peixes do mar, e eles te darão lições.
9 Entre todos esses seres quem não sabe que a mão de Deus fez tudo isso,
10 ele que tem em mãos a alma de tudo o que vive, e o sopro de vida de todos os humanos?
11 Não discerne o ouvido as palavras como o paladar discerne o sabor das iguarias?
12 A sabedoria pertence aos cabelos brancos, a longa vida confere a inteligência.
13 Em {Deus} residem sabedoria e poder; ele possui o conselho e a inteligência.
14 O que ele destrói não será reconstruído; se aprisionar um homem, ninguém há que o solte.
15 Quando faz as águas pararem, há seca; se as soltar, submergirão a terra.
16 Nele há força e prudência; ele conhece o que engana e o enganado;
17 faz os árbitros andarem descalços, torna os juízes estúpidos;
18 desata a cinta dos reis e cinge-lhes os rins com uma corda;
19 faz os sacerdotes andarem descalços, e abate os poderosos;
20 tira a palavra aos mais seguros de si mesmos e retira a sabedoria dos velhos;
21 derrama o desprezo sobre os nobres, afrouxa a cinta dos fortes,
22 põe a claro os segredos das trevas, e traz à luz a sombra da morte.
23 Torna grandes as nações, e as destrói; multiplica os povos, depois os suprime.
24 Tira a razão dos chefes da terra e os deixa perdidos num deserto sem pista;
25 andam às apalpadelas nas trevas, sem luz; tropeçam como um embriagado.