1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
1 Meus olhos viram todas essas coisas, meus ouvidos as ouviram e as guardaram;
2 aquilo que vós sabeis, eu também o sei, não vos sou inferior em nada.
3 Mas é com o Todo-poderoso que eu desejaria falar, é com Deus que eu desejaria discutir,
4 pois vós não sois mais que impostores, não sois senão médicos que não prestam para nada.
5 Se pudésseis guardar silêncio, tomar-vos-iam por sábios.
6 Escutai, pois, minha defesa, atendei aos quesitos que vou anunciar.
7 Para defender Deus, ireis dizer mentiras. Será preciso enganardes em seu favor?
8 Tereis, para com ele, juízos preconcebidos, e vos arvorais em ser seus advogados?
9 Seria, porventura, bom que ele vos examinasse? Iríeis enganá-lo como se engana um homem?
10 Ele não deixará de vos castigar, se tomardes seu partido ocultamente.
11 Sua majestade não vos atemorizará? Seus terrores não vos esmagarão?
12 Vossos argumentos são razões de poeira, vossas dilapidações são obras de barro.
13 Calai-vos! Deixai-me! Quero falar: aconteça depois o que acontecer!
14 Lacero a minha carne com os meus dentes, ponho minha vida em minha mão.
15 Se ele me mata, nada mais tenho a esperar, e assim mesmo defenderei minha causa diante dele.
16 Isso já será minha salvação, que o ímpio não seja admitido em sua presença.
17 Escutai, pois, meu discurso, dai ouvido às minhas explicações;
18 estou pronto para defender minha causa, sei que sou eu quem tem razão.
19 Se alguém quiser demandar contra mim no mesmo instante desejarei calar e morrer.
20 Poupai-me apenas duas coisas! E não me esconderei de tua face:
21 afasta de sobre mim a tua mão, põe um termo ao medo de teus terrores.
22 Chama por mim, e eu te responderei; ou então, falarei eu, e tu terás a réplica.
23 Quantas faltas e pecados cometi eu? Dá-me a conhecer minhas faltas e minhas ofensas.
24 Por que escondes de mim a tua face, e por que me consideras como um inimigo?
25 Queres, então, assustar uma folha levada pelo vento, ou perseguir uma folha ressequida?
26 Pois queres ditar contra mim amargas sentenças, e queres que me sejam imputadas as faltas de minha mocidade,
27 queres enfiar os meus pés no cepo, espiar todos os meus passos, e contar os rastos de meus pés?
28 {E ele se gasta como um pau bichado, como um tecido devorado pela traça}.