1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
1 Elifaz de Temã tomou a palavra nestes termos:
2 Pode o homem ser útil a Deus? O sábio só é útil a si mesmo.
3 De que serve ao Todo-poderoso que tu sejas justo? Tem ele interesse que teu proceder seja íntegro?
4 É por causa de tua piedade que ele te pune, e entra contigo em juízo?
5 Não é enorme a tua malícia, e não são inumeráveis as tuas iniqüidades?
6 Sem causa tomaste penhores a teus irmãos, despojaste de suas vestes os miseráveis;
7 não davas água ao sedento, recusavas o pão ao esfomeado.
8 A terra era do mais forte, e o protegido é que nela se estabelecia.
9 Despedias as viúvas com as mãos vazias, quebravas os braços dos órfãos.
10 Eis por que estás cercado de laços, e os terrores súbitos te amedrontam.
11 A luz obscureceu-se; já não vês nada; e o dilúvio águas te engole.
12 Não está Deus nas alturas dos céus? Vê a cabeça das estrelas como está alta!
13 E dizes: Que sabe Deus? Pode ele julgar através da nuvem opaca?
14 As nuvens formam um véu que o impede de ver; ele passeia pela abóbada do céu.
15 Segues, pois, rotas antigas por onde andavam os homens iníquos
16 que foram arrebatados antes do tempo, e cujos fundamentos foram arrastados com as águas,
17 e que diziam a Deus: Retira-te de nós, que poderia fazer-nos o Todo-poderoso?
18 Foi ele, entretanto, que lhes cumulou de bens as casas; - longe de mim os conselhos dos maus! -
19 Vendo-os, os justos se alegram, e o inocente zomba deles:
20 Nossos inimigos estão aniquilados, e o fogo devorou-lhes as riquezas!
21 Reconcilia-te, pois, com {Deus} e faz as pazes com ele, é assim que te será de novo dada a felicidade;
22 aceita a instrução de sua boca, e põe suas palavras em teu coração.
23 Se te voltares humildemente para o Todo-poderoso, se afastares a iniqüidade de tua tenda,
24 se atirares as barras de ouro ao pó, e o ouro de Ofir entre os pedregulhos da torrente,
25 o Todo-poderoso será teu ouro e um monte de prata para ti.
26 Então farás do Todo-poderoso as tuas delícias, e levantarás teu rosto a Deus.
27 Tu lhe rogarás, e ele te ouvirá, e cumprirás os teus votos:
28 formarás os teus projetos, que terão feliz êxito, e a luz brilhará em tuas veredas.
29 Pois Deus abaixa o altivo e o orgulhoso, mas socorre aquele que abaixa os olhos.
30 Salva o inocente, o qual é libertado pela pureza de suas mãos.