1 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
1 Jó tomou então a palavra nestes termos:
2 Como sabes sustentar bem o fraco, e socorrer um braço sem vigor!
3 Como sabes aconselhar o ignorante, e dar mostras de abundante sabedoria!
4 A quem diriges este discurso? Sob a inspiração de quem falas tu?
5 As sombras agitam-se embaixo {da terra}, as águas e seus habitantes {estão temerosos}.
6 A região dos mortos está aberta diante dele, os infernos não têm véu.
7 Estende o setentrião sobre o vácuo, suspende a terra acima do nada.
8 Prende as águas em suas nuvens, e as nuvens não se rasgam sob seu peso.
9 Vela a face da lua, estendendo sobre ela uma nuvem.
10 Traçou um círculo à superfície das águas, onde a luz confina com as trevas.
11 As colunas do céu estremecem e assustam-se com a sua ameaça.
12 Com seu poder levanta o mar, com sua sabedoria destruiu Raab.
13 Seu sopro varreu os céus, e sua mão feriu a serpente fugitiva.
14 Eis que tudo isso não é mais que o contorno de suas obras, e se apenas percebemos um fraco eco dessas obras, quem compreenderá o trovão de seu poder?