1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]
1 A balança fraudulenta é abominada pelo Senhor, mas o peso justo lhe é agradável.
2 Vindo o orgulho, virá também a ignomínia, mas a sabedoria mora com os humildes.
3 A integridade dos justos serve-lhes de guia; mas a perversidade dos pérfidos arrasta-os à ruína.
4 No dia da cólera a riqueza não terá proveito, mas a justiça salva da morte.
5 A justiça do homem íntegro aplana-lhe o caminho, mas o ímpio se abisma em sua própria impiedade.
6 A justiça dos retos os salva, mas em sua própria cobiça os pérfidos se prendem.
7 Morto o ímpio, desaparece sua esperança, a esperança dos iníquos perecerá.
8 O justo livra-se da angústia; em seu lugar cai o malvado.
9 Com os lábios, o hipócrita arruína o seu próximo, mas os justos serão salvos pela ciência.
10 Com a felicidade dos justos, exulta a cidade; com a perdição dos ímpios solta brados de alegria.
11 Uma cidade prospera pela bênção dos justos, mas é destruída pelas palavras dos maus.
12 Quem despreza seu próximo demonstra falta de senso; o homem sábio guarda silêncio.
13 O perverso trai os segredos, enquanto um coração leal os mantém ocultos.
14 Por falta de direção cai um povo; onde há muitos conselheiros, ali haverá salvação.
15 Quem fica por fiador de um estranho cairá na desventura; o que evita os laços viverá tranqüilo.
16 Uma mulher graciosa obtém honras, mas os laboriosos alcançam fortuna.
17 O homem liberal faz bem a si próprio, mas o cruel prejudica a sua própria carne.
18 O ímpio obtém um lucro falaz, mas o que semeia justiça receberá uma recompensa certa.
19 Quem pratica a justiça o faz para a vida, mas quem segue o mal corre para a morte.
20 Os homens de coração perverso são odiosos ao Senhor; os de conduta íntegra são objeto de seus favores.
21 Na verdade, o iníquo não ficará impune, mas a posteridade dos justos será salva.
22 Um anel de ouro no focinho de um porco: tal é a mulher formosa e insensata.
23 O desejo dos justos é unicamente o bem; o que espera os ímpios é a cólera.
24 Há quem dá com liberalidade e obtém mais. Outros poupam demais e vivem na indigência.
25 A alma generosa será cumulada de bens; e o que largamente dá, largamente receberá.
26 O povo amaldiçoa o que esconde o trigo, mas a bênção virá sobre a cabeça dos que o vendem.
27 Quem investiga o bem busca o favor; o que busca o mal será por ele oprimido.
28 Quem confia em sua riqueza cairá, enquanto os justos reverdecerão como a folhagem.
29 O que perturba sua casa herda o vento, e o néscio será escravo do sábio.
30 O fruto do justo é uma árvore de vida; o que conquista as almas é sábio.
31 Se o justo recebe na terra sua recompensa, quanto mais o perverso e o pecador!