1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
1 Uma resposta branda aplaca o furor, uma palavra dura excita a cólera.
2 A língua dos sábios ornamenta a ciência, a boca dos imbecis transborda loucura.
3 Em todo o lugar estão os olhos do Senhor, observando os maus e os bons.
4 A língua sã é uma árvore de vida; a língua perversa corta o coração.
5 O néscio desdenha a instrução de seu pai, mas o que atende à repreensão torna-se sábio.
6 Na casa do justo há riqueza abundante, mas perturbação nos frutos dos maus.
7 Os lábios do sábio destilam saber, e não assim é o coração dos insensatos.
8 Os sacrifícios dos pérfidos são abominação para o Senhor, a oração dos homens retos lhe é agradável.
9 O Senhor abomina o caminho do mau, mas ama o que se prende à justiça.
10 Severa é a correção para o que se afasta do caminho, e o que aborrece a repreensão perecerá.
11 A habitação dos mortos e o abismo estão abertos diante do Senhor; quanto mais os corações dos filhos dos homens!
12 O zombador não gosta de quem o repreende, nem vai em busca dos sábios.
13 O coração contente alegra o semblante, o coração triste deprime o espírito.
14 O coração do inteligente procura a ciência; a boca dos tolos sacia-se de loucuras.
15 Para o aflito todos os dias são maus; para um coração contente, são um perpétuo festim.
16 Vale mais o pouco com o temor do Senhor que um grande tesouro com a inquietação.
17 Mais vale um prato de legume com amizade que um boi cevado com ódio.
18 O homem iracundo excita questões, mas o paciente apazigua as disputas.
19 O caminho do preguiçoso é como uma sebe de espinhos, o caminho dos corretos é sem tropeço.
20 O filho sábio alegra seu pai; o insensato despreza sua mãe.
21 A loucura diverte o insensato, mas o homem inteligente segue o caminho reto.
22 Os projetos malogram por falta de deliberação; conseguem bom êxito com muitos conselheiros.
23 Saber dar uma resposta é fonte de alegria; como é agradável uma palavra oportuna!
24 O sábio escala o caminho da vida, para evitar a descida à morada dos mortos.
25 O Senhor destrói a casa dos soberbos, mas firma os limites da viúva.
26 Os projetos dos pérfidos são abomináveis ao Senhor, mas as palavras benevolentes são puras.
27 O homem cobiçoso perturba a sua casa, aquele que odeia os subornos viverá.
28 O coração do justo estuda a sua resposta; a boca dos maus, porém, vomita o mal.
29 O Senhor está longe dos maus, mas atende à oração dos justos.
30 O brilho dos olhos alegra o coração; uma boa notícia fortifica os ossos.
31 Quem der atenção às repreensões salutares habitará entre os sábios.
32 O que rejeita a correção faz pouco caso de sua vida; quem ouve a repreensão adquire sabedoria.
33 O temor do Senhor é uma escola de sabedoria. A humildade precede a glória.