1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
1 Cabe ao homem formular projetos em seu coração, mas do Senhor vem a resposta da língua.
2 Todos os caminhos parecem puros ao homem, mas o Senhor é quem pesa os corações.
3 Confia teus negócios ao Senhor e teus planos terão bom êxito.
4 Tudo fez o Senhor para seu fim, até o ímpio para o dia da desgraça.
5 Todo coração altivo é abominação ao Senhor: certamente não ficará impune.
6 É pela bondade e pela verdade que se expia a iniqüidade; pelo temor do Senhor evita-se o mal.
7 Quando agradam ao Senhor os caminhos de um homem, reconcilia com ele seus próprios inimigos.
8 Mais vale o pouco com justiça do que grandes lucros com iniqüidade.
9 O coração do homem dispõe o seu caminho, mas é o Senhor que dirige seus passos.
10 As palavras do rei são como oráculos: quando ele julga, sua boca não erra.
11 Balança e peso justos são do Senhor, e são obra sua todos os pesos da bolsa.
12 Fazer o mal, para um rei, é coisa abominável, porque pela justiça firma-se o trono.
13 Os lábios justos são agradáveis ao rei; ele ama o que fala com retidão.
14 A indignação do rei é prenúncio de morte, só o sábio sabe aplacá-la.
15 Na serenidade do semblante do rei está a vida: sua clemência é como uma chuva de primavera.
16 Adquirir a sabedoria vale mais que o ouro; antes adquirir a inteligência que a prata.
17 O caminho dos corretos consiste em evitar o mal; o que vigia seu procedimento conserva sua vida.
18 A soberba precede à ruína; e o orgulho, à queda.
19 Mais vale ser modesto com os humildes que repartir o despojo com os soberbos.
20 Quem ouve a palavra com atenção encontra a felicidade; ditoso quem confia no Senhor.
21 Inteligente é o que possui o coração sábio; a doçura da linguagem aumenta o saber.
22 A inteligência é fonte de vida para quem a possui; o castigo dos insensatos é a loucura.
23 O coração do sábio torna sua boca instruída, e acrescenta-lhes aos lábios o saber.
24 As palavras agradáveis são como um favo de mel; doçura para a alma e saúde para os ossos.
25 Há caminhos que parecem retos ao homem e, contudo, o seu termo é a morte.
26 A fome do trabalhador trabalha por ele, porque sua boca o constrange a isso.
27 O perverso cava o mal, há em seus lábios como que fogo devorador.
28 O perverso excita questões, o detrator separa os amigos.
29 O violento seduz seu próximo e o arrasta pelo mau caminho.
30 Quem fecha os olhos e planeja intriga, ao morder os lábios, já praticou o mal.
31 Os cabelos brancos são uma coroa de glória a quem se encontra no caminho da justiça.
32 Mais vale a paciência que o heroísmo, mais vale quem domina o coração do que aquele que conquista uma cidade.
33 As sortes lançam-se nas dobras do manto, mas do Senhor depende toda a decisão.