1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

1 Bom renome vale mais que grandes riquezas; a boa reputação vale mais que a prata e o ouro.

2 Rico e pobre se encontram: foi o Senhor que criou a ambos.

3 O homem prudente percebe a aproximação do mal e se abriga, mas os imprudentes passam adiante e recebem o dano.

4 O prêmio da humildade é o temor do Senhor, a riqueza, a honra e a vida.

5 Espinhos e laços há no caminho do perverso; quem guarda sua vida retira-se para longe deles.

6 Ensina à criança o caminho que ela deve seguir; mesmo quando envelhecer, dele não se há de afastar.

7 O rico domina os pobres: o que toma emprestado torna-se escravo daquele que lhe emprestou.

8 Aquele que semeia o mal, recolhe o tormento: a vara de sua ira o ferirá.

9 O homem benevolente será abençoado porque tira do seu pão para o pobre.

10 Expulsa o mofador e cessará a discórdia: ultrajes e litígios cessarão.

11 Quem ama a pureza do coração, pela graça dos seus lábios, é amigo do rei.

12 Os olhos do Senhor protegem a sabedoria, mas arruínam as palavras do pérfido.

13 Há um leão do lado de fora!, diz o preguiçoso, eu poderei ser morto na rua!

14 A boca das meretrizes é uma cova profunda; nela cairá aquele contra o qual o Senhor se irar.

15 A loucura apega-se ao coração da criança; a vara da disciplina afastá-la-á dela.

16 Quem oprime o pobre, enriquece-o. Quem dá ao rico, empobrece-o.

17 Presta atenção às minhas palavras, aplica teu coração à minha doutrina,

18 porque é agradável que as guardes dentro de teu coração e que elas permaneçam, todas, presentes em teus lábios.

19 É para que o Senhor seja tua confiança, que quero instruir-te hoje.

20 Desde muito tempo eu te escrevi conselhos e instruções,

21 para te ensinar a verdade das coisas certas, para que respondas certo àquele que te indaga.

22 Não despojes o pobre, porque é pobre, não oprimas o fraco à porta da cidade,

23 porque o Senhor pleiteará sua causa e tirará a vida aos que os despojaram.

24 Não faças amizade com um homem colérico, não andes com o violento,

25 há o perigo de que aprendas os seus costumes e prepares um laço fatal.

26 Não sejas daqueles que se obrigam, apertando a mão, e se fazem fiadores de dívidas;

27 se não tens com que pagar, arrebatar-te-ão teu leito debaixo de ti.

28 Não passes além dos marcos antigos que puseram teus pais.

29 Viste um homem hábil em sua obra? Ele entrará ao serviço dos reis, e não ficará entre gente obscura.