1 Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirõl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.

2 Ekkor õ maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.

3 És õ monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérõl.

4 Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülõk elõtt és az én népemnek vénei elõtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki elõttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.

5 És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébõl, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétõl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az õ örökségében.

6 A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.

7 Ez vala pedig [a szokás] régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerõsítésére: A férfi lehúzta az õ saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.

8 Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9 És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébõl;

10 [Sõt] a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az õ örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az õ atyjafiai közül és az õ helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.

11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.

12 És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettõl az asszonytól.

13 Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lõn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az õ méhében, és szült fiút.

14 És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az õ nevét Izráelben!

15 És legyen õ a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte õt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.

16 Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lõn annak.

17 A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az õ nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.

18 És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;

19 Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;

20 Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;

21 Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;

22 És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.

1 Foi Booz à porta da cidade e sentou-se ali. Vendo passar o homem que tinha o direito de resgate, do qual falara, chamou-o e disse-lhe: Vem cá um pouco; senta-te aqui. O homem veio sentou-se.

2 Escolhendo então Booz dez homens dentre os anciãos da cidade, disse-lhes: Sentai-vos aqui.

3 Estando eles sentados, Booz dirigiu-se ao parente próximo, falando-lhe neste termos. Noêmi, que voltou da terra de Moab, está para vender a parte no campo que pertencia ao nosso parente Elimelec.

4 Eu quis informar-te disto e propor-te que a compres diante dos anciãos do meu povo aqui presentes. Se queres usar do teu direito de resgate, faze-o; do contrário, dize-mo, para que eu saiba o que devo fazer, porque vens em primeiro lugar, mas depois de ti é a mim que cabe esse direito. Eu quero usar do meu direito, respondeu o homem.

5 Comprando essa terra da mão de Noêmi, continuou Booz, adquires ao mesmo tempo Rute, a moabita, mulher do defunto para conservar o nome do defunto, em sua herança.

6 Nesse caso, respondeu aquele homem, não a posso resgatar por minha própria conta, porque isto viria prejudicar o meu patrimônio. Usa tu do meu privilégio, porque não o posso fazer.

7 Era outrora costume em Israel, nos casos de resgate ou de sub-rogação, que o homem tirasse o calçado e o desse ao outro para validade da transação; isso servia de ratificação.

8 O parente próximo disse, pois, a Booz: Compra-a para ti, e tirou o calçado.

9 Booz disse aos anciãos e a todo o povo: Vós sois hoje testemunhas de que comprei da mão de Noêmi tudo o que pertencia a Elimelec, a Quelion e a Maalon.

10 Com isto adquiro ao mesmo tempo Rute, a moabita, por mulher, viúva de Maalon, para conservar o nome do defunto em sua herança, e para que esse nome não se apague de entre os seus parentes e no povo da cidade. Disso sois hoje testemunhas.

11 Então todo o povo que estava na porta e todos os anciãos responderam: Somos testemunhas! O Senhor torne essa mulher que entra na tua casa semelhante a Raquel e a Lia, que fundaram a casa de Israel! Sê feliz em Efrata, adquire um nome em Belém!

12 Que a tua casa se torne como a casa de Farés, que Tamar deu à luz a Judá, pela posteridade que te der o Senhor por esta jovem.

13 Booz tomou, pois, Rute, que se tornou sua mulher. Aproximou-se dela, e o Senhor concedeu-lhe a graça de conceber e dar à luz um filho.

14 As mulheres diziam a Noêmi: Bendito seja Deus, que não te recusou um libertador neste dia. Que o teu nome seja um dia célebre em Israel!

15 Ele te dará a vida e será o sustentáculo de tua velhice, porque tua nora, aquela que o gerou é que te ama e é para ti mais preciosa que sete filhos!

16 Noêmi, tomando o menino, pô-lo no seu regaço, e fazia-lhe as vezes de ama.

17 Suas vizinhas deram-lhe nome, dizendo: Nasceu um filho a Noêmi. E chamaram ao menino Obed. Este foi pai de Isaí e avô de Davi.

18 Esta é a posteridade de Farés: Farés gerou Esron;

19 Esron gerou Rão; Rão gerou Aminadab;

20 Aminadab gerou Naasson; Naasson gerou Salmon;

21 Salmon gerou Booz; Booz gerou Obed;

22 Obed gerou Isaí; Isaí gerou Davi.