1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]
1 Cântico. Salmo de Davi. Meu coração está firme, ó Deus, meu coração está firme; vou cantar e salmodiar. Desperta-te, ó minha alma;
2 despertai-vos, harpa e cítara; quero acordar a aurora.
3 Entre os povos, Senhor, vos louvarei; salmodiarei a vós entre as nações,
4 porque acima dos céus se eleva a vossa misericórdia, e até as nuvens a vossa fidelidade.
5 Resplandecei, ó Deus, nas alturas dos céus, e brilhe a vossa glória sobre a terra inteira.
6 Para ficarem livres vossos amigos, ajudai-nos com vossa mão, ouvi-nos.
7 Deus falou no seu santuário: Triunfarei, e me apoderarei de Siquém, medirei com o cordel o vale de Sucot.
8 Minha é a terra de Galaad, minha a de Manassés; Efraim será o elmo de minha cabeça; Judá, o meu cetro;
9 Moab, a bacia em que me lavo. Sobre Edom porei minhas sandálias, cantarei vitória sobre a Filistéia.
10 Quem me conduzirá à cidade fortificada? Quem me levará até Edom?
11 Quem, senão vós, Senhor, que nos repelistes, e já não andais à frente dos nossos exércitos?
12 Dai-nos auxílio contra o inimigo, porque é vão qualquer socorro humano.
13 Com Deus faremos proezas, ele esmagará os nossos inimigos.