1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

1 Aleluia. Amo o Senhor, porque ele ouviu a voz de minha súplica,

2 porque inclinou para mim os seus ouvidos no dia em que o invoquei.

3 Os laços da morte me envolviam, a rede da habitação dos mortos me apanhou de improviso; estava abismado na aflição e na ansiedade.

4 Foi então que invoquei o nome do Senhor: Ó Senhor, salvai-me a vida!

5 O Senhor é bom e justo, cheio de misericórdia é nosso Deus.

6 O Senhor cuida dos corações simples; achava-me na miséria e ele me salvou.

7 Volta, minha alma, à tua serenidade, porque o Senhor foi bom para contigo,

8 pois livrou-me a alma da morte, preservou-me os olhos do pranto, os pés da queda.

9 Na presença do Senhor continuarei o meu caminho na terra dos vivos.

10 Salmo. Conservei a confiança ainda quando podia dizer: Em verdade sou extremamente infeliz.

11 Em meu pavor eu dizia: O homem é um apoio falaz.

12 Mas que poderei retribuir ao Senhor por tudo o que ele me tem dado?

13 Erguerei o cálice da salvação, invocando o nome do Senhor.

14 Cumprirei os meus votos para com o Senhor, na presença de todo o seu povo.

15 É penoso para o Senhor ver morrer os seus fiéis.

16 Senhor, eu sou vosso servo; vosso servo, filho de vossa serva: quebrastes os meus grilhões.

17 Oferecer-vos-ei um sacrifício de louvor, invocando o nome do Senhor.

18 Cumprirei os meus votos para com o Senhor, na presença de todo o seu povo,

19 nos átrios da casa do Senhor, no teu recinto, ó Jerusalém!