1 Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

8 Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]

1 Ao mestre de canto. Uma oitava abaixo. Salmo de Davi. Salvai-nos, Senhor, pois desaparecem os homens piedosos, e a lealdade se extingue entre os homens.

2 Uns não têm para com os outros senão palavras mentirosas; adulação na boca, duplicidade no coração.

3 Que o Senhor extirpe os lábios hipócritas e a língua insolente.

4 Aqueles que dizem: Dominaremos pela nossa língua, nossos lábios trabalham para nós, quem nos será senhor?

5 Responde, porém, o Senhor: Por causa da aflição dos humildes e dos gemidos dos pobres, levantar-me-ei para lhes dar a salvação que desejam.

6 As palavras do Senhor são palavras sinceras, puras como a prata acrisolada, isenta de ganga, sete vezes depurada.

7 Vós, Senhor, haveis de nos guardar, defender-nos-eis sempre dessa raça maléfica,

8 porque os ímpios andam de todos os lados, enquanto a vileza se ergue entre os homens.