1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

1 Salmo. Cântico para a dedicação da casa de Deus. De Davi. Eu vos exaltarei, Senhor, porque me livrastes, não permitistes que exultassem sobre mim meus inimigos.

2 Senhor, meu Deus, clamei a vós e fui curado.

3 Senhor, minha alma foi tirada por vós da habitação dos mortos; dentre os que descem para o túmulo, vós me salvastes.

4 Ó vós, fiéis do Senhor, cantai sua glória, dai graças ao seu santo nome.

5 Porque a sua indignação dura apenas um momento, enquanto sua benevolência é para toda a vida. Pela tarde, vem o pranto, mas, de manhã, volta a alegria.

6 Eu, porém, disse, seguro de mim: Não serei jamais abalado.

7 Senhor, foi por favor que me destes honra e poder, mas quando escondestes vossa face fiquei aterrado.

8 A vós, Senhor, eu clamo, e imploro a misericórdia de meu Deus.

9 Que proveito vos resultará de retomar-me a vida, de minha descida ao túmulo? Porventura vos louvará o meu pó? Apregoará ele a vossa fidelidade?

10 Ouvi-me, Senhor, e tende piedade de mim; Senhor, vinde em minha ajuda.

11 Vós convertestes o meu pranto em prazer, tirastes minhas vestes de penitência e me cingistes de alegria.

12 Assim, minha alma vos louvará sem calar jamais. Senhor, meu Deus, eu vos bendirei eternamente.