1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]
1 De Davi. Quando simulou alienação na presença de Abimelec e, despedido por ele, partiu. Bendirei continuamente ao Senhor, seu louvor não deixará meus lábios.
2 Glorie-se a minha alma no Senhor; ouçam-me os humildes, e se alegrem.
3 Glorificai comigo ao Senhor, juntos exaltemos o seu nome.
4 Procurei o Senhor e ele me atendeu, livrou-me de todos os temores.
5 Olhai para ele a fim de vos alegrardes, e não se cobrir de vergonha o vosso rosto.
6 Vede, este miserável clamou e o Senhor o ouviu, de todas as angústias o livrou.
7 O anjo do Senhor acampa em redor dos que o temem, e os salva.
8 Provai e vede como o Senhor é bom, feliz o homem que se refugia junto dele.
9 Reverenciai o Senhor, vós, seus fiéis, porque nada falta àqueles que o temem.
10 Os poderosos empobrecem e passam fome, mas aos que buscam o Senhor nada lhes falta.
11 Vinde, meus filhos, ouvi-me: eu vos ensinarei o temor do Senhor.
12 Qual é o homem que ama a vida, e deseja longos dias para gozar de felicidade?
13 Guarda tua língua do mal, e teus lábios das palavras enganosas.
14 Aparta-te do mal e faze o bem, busca a paz e vai ao seu encalço.
15 Os olhos do Senhor estão voltados para os justos, e seus ouvidos atentos aos seus clamores.
16 O Senhor volta a sua face irritada contra os que fazem o mal, para apagar da terra a lembrança deles.
17 Apenas clamaram os justos, o Senhor os atendeu e os livrou de todas as suas angústias.
18 O Senhor está perto dos contritos de coração, e salva os que têm o espírito abatido.
19 São numerosas as tribulações do justo, mas de todas o livra o Senhor.
20 Ele protege cada um de seus ossos, nem um só deles será quebrado.
21 A malícia do ímpio o leva à morte, e os que odeiam o justo serão castigados.
22 O Senhor livra a alma de seus servos; não será punido quem a ele se acolhe.