1 Asáf zsoltára.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

1 Salmo de Asaf. Falou o Senhor Deus e convocou toda a terra, desde o levante até o poente.

2 Do alto de Sião, ideal de beleza, Deus refulgiu:

3 nosso Deus vem vindo e não se calará. Um fogo abrasador o precede; ao seu redor, furiosa tempestade.

4 Do alto ele convoca os céus e a terra para julgar seu povo:

5 Reuni os meus fiéis, que selaram comigo aliança pelo sacrifício.

6 E os céus proclamam sua justiça, porque é o próprio Deus quem vai julgar.

7 Escutai, ó meu povo, que eu vou falar: Israel, vou testemunhar contra ti. Deus, o teu Deus, sou eu.

8 Não te repreendo pelos teus sacrifícios, pois teus holocaustos estão sempre diante de mim.

9 Não preciso do novilho do teu estábulo, nem dos cabritos de teus apriscos,

10 pois minhas são todas as feras das matas; há milhares de animais nos meus montes.

11 Conheço todos os pássaros do céu, e tudo o que se move nos campos.

12 Se tivesse fome, não precisava dizer-te, porque minha é a terra e tudo o que ela contém.

13 Porventura preciso comer carne de touros, ou beber sangue de cabrito?...

14 Oferece, antes, a Deus um sacrifício de louvor e cumpre teus votos para com o Altíssimo.

15 Invoca-me nos dias de tribulação, e eu te livrarei e me darás glória.

16 Ao pecador, porém, Deus diz: Por que recitas os meus mandamentos, e tens na boca as palavras da minha aliança?

17 Tu que aborreces meus ensinamentos e rejeitas minhas palavras?

18 Se vês um ladrão, te ajuntas a ele, e com adúlteros te associas.

19 Dás plena licença à tua boca para o mal e tua língua trama fraudes.

20 Tu te assentas para falar contra teu irmão, cobres de calúnias o filho de tua própria mãe.

21 Eis o que fazes, e eu hei de me calar? Pensas que eu sou igual a ti? Não, mas vou te repreender e te lançar em rosto os teus pecados.

22 Compreendei bem isto, vós que vos esqueceis de Deus: não suceda que eu vos arrebate e não haja quem vos salve.

23 Honra-me quem oferece um sacrifício de louvor; ao que procede retamente, a este eu mostrarei a salvação de Deus.