1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;
2 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!
4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.
8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.
9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.
12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.
13 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.
14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.
16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.
19 Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]
1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi, quando o profeta Natã foi encontrá-lo, após o pecado com Betsabé. Tende piedade de mim, Senhor, segundo a vossa bondade. E conforme a imensidade de vossa misericórdia, apagai a minha iniqüidade.
2 Lavai-me totalmente de minha falta, e purificai-me de meu pecado.
3 Eu reconheço a minha iniqüidade, diante de mim está sempre o meu pecado.
4 Só contra vós pequei, o que é mau fiz diante de vós. Vossa sentença assim se manifesta justa, e reto o vosso julgamento.
5 Eis que nasci na culpa, minha mãe concebeu-me no pecado.
6 Não obstante, amais a sinceridade de coração. Infundi-me, pois, a sabedoria no mais íntimo de mim.
7 Aspergi-me com um ramo de hissope e ficarei puro. Lavai-me e me tornarei mais branco do que a neve.
8 Fazei-me ouvir uma palavra de gozo e de alegria, para que exultem os ossos que triturastes.
9 Dos meus pecados desviai os olhos, e minhas culpas todas apagai.
10 Ó meu Deus, criai em mim um coração puro, e renovai-me o espírito de firmeza.
11 De vossa face não me rejeiteis, e nem me priveis de vosso santo Espírito.
12 Restituí-me a alegria da salvação, e sustentai-me com uma vontade generosa.
13 Então aos maus ensinarei vossos caminhos, e voltarão a vós os pecadores.
14 Deus, ó Deus, meu salvador, livrai-me da pena desse sangue derramado, e a vossa misericórdia a minha língua exaltará.
15 Senhor, abri meus lábios, a fim de que minha boca anuncie vossos louvores.
16 Vós não vos aplacais com sacrifícios rituais; e se eu vos ofertasse um sacrifício, não o aceitaríeis.
17 Meu sacrifício, ó Senhor, é um espírito contrito, um coração arrependido e humilhado, ó Deus, que não haveis de desprezar.
18 Senhor, pela vossa bondade, tratai Sião com benevolência, reconstruí os muros de Jerusalém.
19 Então aceitareis os sacrifícios prescritos, as oferendas e os holocaustos; e sobre vosso altar vítimas vos serão oferecidas.