1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;

2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]

1 Ao mestre de canto. Hino de Davi. Quando Doeg, o idumeu, veio dizer a Saul: Davi entrou na casa de Aquimelec. Por que te glorias de tua malícia, ó infame prepotente?

2 Continuamente maquinas a perdição; tua língua é afiada navalha, tecedora de enganos.

3 Tu preferes o mal ao bem, a mentira à lealdade.

4 Só gostas de palavras perniciosas, ó língua pérfida!

5 Por isso Deus te destruirá, há de te excluir para sempre; ele te expulsará de tua tenda, e te extirpará da terra dos vivos.

6 Vendo isto, tomados de medo, os justos zombarão de ti, dizendo:

7 Eis o homem que não tomou a Deus por protetor, mas esperou na multidão de suas riquezas e se prevaleceu de seus próprios crimes.

8 Eu sou, porém, como a virente oliveira na casa de Deus: confio na misericórdia de Deus para sempre.

9 Louvar-vos-ei eternamente pelo que fizestes e cantarei vosso nome, na presença de vossos fiéis, porque é bom.