1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.
2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.
4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!
11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]
1 Ao mestre de canto. Com a Gitiena. Salmo de Asaf. Exultai em Deus, nosso protetor, aclamai o Deus de Jacó.
2 Tocai o saltério, vibrai os tímbales, tangei a melodiosa harpa e a lira.
3 Ressoai a trombeta na lua nova, na lua cheia, dia de grande festa,
4 porque é uma instituição para Israel, um preceito do Deus de Jacó;
5 uma lei que foi imposta a José, quando ele entrou em luta com o Egito. Eis que ouviu uma língua desconhecida:
6 Aliviei os seus ombros de fardos, já não carregam cestos as suas mãos,
7 na tribulação gritaste para mim e te livrei; da nuvem que troveja eu respondi, junto às águas de Meribá eu te provei.
8 Escuta, ó povo, a minha advertência: Possas tu me ouvir, ó Israel!
9 Não haja em teu meio um deus estranho; nem adores jamais o deus de outro povo.
10 Sou eu, o Senhor, teu Deus, eu que te retirei do Egito; basta abrires a boca e te satisfarei.
11 No entanto, meu povo não ouviu a minha voz, Israel não me quis obedecer.
12 Por isso, os abandonei à dureza de seus corações. Deixei-os que seguissem seus caprichos.
13 Oh, se meu povo me tivesse ouvido, se Israel andasse em meus caminhos!
14 Eu teria logo derrotado seus inimigos, e desceria minha mão contra seus adversários.
15 Os inimigos do Senhor lhes renderiam homenagens, estaria assegurado, para sempre, o destino do meu povo.
16 Eu o teria alimentado com a flor do trigo, e com o mel do rochedo o fartaria.