1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
1 Hino de Etã, ezraíta. Cantarei, eternamente, as bondades do Senhor; minha boca publicará sua fidelidade de geração em geração.
2 Com efeito, vós dissestes: A bondade é um edifício eterno. Vossa fidelidade firmastes no céu.
3 Concluí, dizeis vós, uma aliança com o meu eleito; liguei-me por juramento a Davi, meu servo.
4 Conservarei tua linhagem para sempre, manterei teu trono em todas as gerações.
5 Senhor, os céus celebram as vossas maravilhosas obras, e na assembléia dos anjos a vossas fidelidade.
6 Quem poderá, nas nuvens, igualar-se a Deus? Quem é semelhante ao Senhor entre os filhos de Deus?
7 Terrível é Deus na assembléia dos santos, maior e mais tremendo que todos os que o cercam.
8 Quem se compara a vós, Senhor, Deus dos exércitos? Sois forte, Senhor, e cheio de fidelidade.
9 Dominais o orgulho do mar, amainais suas ondas revoltas.
10 Calcastes Raab e o transportastes; com poderoso braço dispersastes vossos inimigos.
11 Vossos são os céus e também a terra, vós que criastes o globo e tudo o que ele contém.
12 O norte e o sul vós os fizestes; Tabor e Hermon em vosso nome exultam.
13 Tendes o poder em vosso braço, a firmeza na mão, a autoridade em vossa destra.
14 A justiça e o direito são o fundamento de vosso trono, a bondade e a fidelidade vos precedem.
15 Feliz o povo que vos sabe louvar: caminha na luz de vossa face, Senhor.
16 Vosso nome lhe é causa de contínua alegria, pela vossa justiça ele se glorifica,
17 porque sois o esplendor de sua força, e é vosso favor que nos faz erguer a cabeça,
18 pois no Senhor está o nosso escudo, e nosso rei no Santo de Israel.
19 Outrora, em visão, falastes aos vossos santos e dissestes-lhes: Impus a coroa a um herói, escolhi meu eleito dentre o povo.
20 Encontrei Davi, meu servidor, e o sagrei com a minha santa unção.
21 Assistir-lhe-á sempre a minha mão, e meu braço o fortalecerá.
22 Não o há de surpreender o inimigo, nem ousará oprimi-lo o malvado.
23 Sob seus olhos esmagarei os seus contrários, serão feridos aqueles que o odeiam.
24 Com ele ficarão minha fidelidade e bondade, pelo meu nome crescerá o seu poder.
25 Estenderei a sua mão por sobre o mar, e a sua destra acima dos rios.
26 Ele me invocará: Vós sois meu Pai, vós sois meu Deus e meu rochedo protetor.
27 Por isso eu o constituirei meu primogênito, o mais excelso dentre todos os reis da terra.
28 Assegurado lhe estará o favor eterno, e indissolúvel será meu pacto com ele.
29 Dar-lhe-ei uma perpétua descendência, seu trono terá a duração dos céus.
30 Se, porém, seus filhos abandonarem minha lei, se não observarem os meus preceitos,
31 se violarem as minhas prescrições e não obedecerem às minhas ordens,
32 eu punirei com vara a sua transgressão, e a sua falta castigarei com açoite.
33 Mas não lhe retirarei o meu favor e não trairei minha promessa.
34 não violarei minha aliança, não mudarei minha palavra dada.
35 Jurei uma vez por todas pela minha santidade: a Davi não faltarei jamais.
36 Sua posteridade permanecerá eternamente, e seu trono, como o sol, subsistirá diante de mim,
37 como a lua que existirá sem fim, e o arco-íris, fiel testemunha nos céus.
38 E, contudo, vós o repelistes e rejeitastes, gravemente vos irritastes contra aquele que vos é consagrado.
39 Rompestes a aliança feita com o vosso servidor, lançastes por terra sua coroa,
40 derrubastes todos os seus muros, arruinastes as suas fortalezas.
41 Saquearam-no todos os transeuntes, e o escarneceram os seus vizinhos.
42 A mão de seus inimigos exaltastes, de gozo enchestes todos os seus contrários.
43 Embotastes o fio de sua espada, não o sustentastes na batalha.
44 Fizestes terminar seu esplendor, por terra derrubastes o seu trono.
45 Abreviastes a sua adolescência, e de ignomínia o cobristes.
46 Até quando, Senhor? Até quando continuareis escondido? Até quando estará acesa a vossa cólera?
47 Lembrai-vos como é curta a nossa vida, quão efêmeros os homens que criastes.
48 Qual é o vivo que se livra da morte, ou pode subtrair a sua alma ao poder da morada dos mortos?
49 Vossas bondades de outrora, ó Senhor, onde estão? E os juramentos que a Davi fizestes de fidelidade?
50 Considerai, Senhor, a vergonha imposta aos vossos servidores. Levo em meu seio ultrajes das nações pagãs,
51 insultos de vossos inimigos, Senhor, injúrias que lançam até nos passos daquele que vos é consagrado.
52 Bendito seja o Senhor eternamente! Amém! Amém!