Jó 39 - Bíblia Online

Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 
Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? 
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 
Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 
[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. 
Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 
A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. 
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja? 
Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 
Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes! 
[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl; 
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? 
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ] 

Jó 40

Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 
Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? 
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 
Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 
[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. 
Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 
A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. 
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja? 
Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 
Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes! 
[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl; 
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? 
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ] 

Jó 40