1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]