1 Da antwortete Hiob und sprach:

2 Ja, ihr seid die Leute; mit euch wird die Weisheit sterben!

3 Ich habe so wohl ein Herz als ihr und bin nicht geringer denn ihr; und wer ist, der solches nicht wisse?

4 Wer von seinem Nächsten verlachet wird, der wird GOtt anrufen, der wird ihn erhören. Der Gerechte und Fromme muß verlachet sein

5 und ist ein verachtet Lichtlein vor den Gedanken der Stolzen, stehet aber, daß sie sich dran ärgern.

6 Der Verstörer Hütten haben die Fülle und toben wider GOtt türstiglich, wiewohl es ihnen GOtt in ihre Hände gegeben hat.

7 Frage doch das Vieh, das wird dich‘s lehren, und die Vögel unter dem Himmel, die werden dir‘s sagen.

8 Oder rede mit der Erde, die wird dich‘s lehren, und die Fische im Meer werden dir‘s erzählen.

9 Wer weiß solches alles nicht, daß des HErrn Hand das gemacht hat,

10 daß in seiner Hand ist die Seele alles des, das da lebet, und der Geist alles Fleisches eines jeglichen?

11 Prüfet nicht das Ohr die Rede; und der Mund schmecket die Speise?

12 Ja, bei den Großvätern ist die Weisheit und der Verstand bei den Alten.

13 Bei ihm ist Weisheit und Gewalt, Rat und Verstand.

14 Siehe, wenn er zerbricht, so hilft kein Bauen; wenn er jemand verschleußt, kann niemand aufmachen.

15 Siehe, wenn er das Wasser verschleußt, so wird‘s alles dürre; und wenn s ausläßt, so kehret es das Land um.

16 Er ist stark und führet es aus. Sein ist, der da irret, und der da verführet.

17 Er führet die Klugen wie einen Raub und machet die Richter toll.

18 Er löset auf der Könige Zwang und gürtet mit einem Gürtel ihre Lenden.

19 Er führet die Priester wie einen Raub und lässet es fehlen den Festen.

20 Er wendet weg die Lippen der Wahrhaftigen und nimmt weg die Sitten der Alten.

21 Er schüttet Verachtung auf die Fürsten und macht den Bund der Gewaltigen los.

22 Er öffnet die finstern Gründe und bringet heraus das Dunkel an das Licht.

23 Er macht etliche zum großen Volk und bringet sie wieder um. Er breitet ein Volk aus und treibet es wieder weg.

24 Er nimmt weg den Mut der Obersten des Volks im Lande und macht sie irre auf einem Umwege, da kein Weg ist,

25 daß sie in der Finsternis tappen ohne Licht; und macht sie irre wie die Trunkenen.

1 Felele erre Jób, és monda:

2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.