1 Des Königs Herz ist in der Hand des HErrn wie Wasserbäche, und er neiget es, wohin er will.
2 Einen jeglichen dünkt sein Weg recht sein; aber allein der HErr macht die Herzen gewiß.
3 Wohl und recht tun ist dem HErrn lieber denn Opfer.
4 Hoffärtige Augen und stolzer Mut und die Leuchte der GOttlosen ist Sünde.
5 Die Anschläge eines Endelichen bringen Überfluß; wer aber allzu jach ist, wird mangeln.
6 Wer Schätze sammelt mit Lügen, der wird fehlen und fallen unter die den Tod suchen.
7 Der GOttlosen Rauben wird sie schrecken; denn sie wollten nicht tun, was recht war.
8 Wer einen andern Weg gehet, der ist verkehrt; wer aber in seinem Befehl gehet, des Werk ist recht.
9 Es ist besser wohnen im Winkel auf dem Dach, denn bei einem zänkischen Weibe in einem Hause beisammen.
10 Die Seele des GOttlosen wünschet Arges und gönnet seinem Nächsten nichts.
11 Wenn der Spötter gestraft wird, so werden die Albernen weise; und wenn man einen Weisen unterrichtet, so wird er vernünftig.
12 Der Gerechte hält sich weislich gegen des GOttlosen Haus; aber die GOttlosen denken nur Schaden zu tun.
13 Wer seine Ohren verstopft vor dem Schreien des Armen, der wird auch rufen und nicht erhöret werden.
14 Eine heimliche Gabe stillet den Zorn und ein Geschenk im Schoß den heftigen Grimm.
15 Es ist dem Gerechten eine Freude zu tun, was recht ist, aber eine Furcht den Übeltätern.
16 Ein Mensch, der vom Wege der Klugheit irret, der wird bleiben in der Toten Gemeine.
17 Wer gern in Wollust lebt, wird mangeln; und wer Wein und Öl liebet, wird nicht reich.
18 Der GOttlose muß für den Gerechten gegeben werden und der Verächter für die Frommen.
19 Es ist besser wohnen im wüsten Lande denn, bei einem zänkischen und zornigen Weibe.
20 Im Hause des Weisen ist ein lieblicher Schatz und Öl aber ein Narr verschlemmt es.
21 Wer der Barmherzigkeit und Güte nachjagt, der findet das Leben, Barmherzigkeit und Ehre.
22 Ein Weiser gewinnet die Stadt der Starken und stürzet ihre Macht durch ihre Sicherheit.
23 Wer seinen Mund und Zunge bewahret, der bewahret seine Seele vor Angst.
24 Der stolz und vermessen ist, heißt ein loser Mensch, der im Zorn Stolz beweiset.
25 Der Faule stirbt über seinem Wünschen; denn seine Hände wollen nichts tun.
26 Er wünscht täglich; aber der Gerechte gibt und versagt nicht.
27 Der GOttlosen Opfer ist ein Greuel; denn sie werden in Sünden geopfert.
28 Ein lügenhaftiger Zeuge wird umkommen; aber wer gehorchet, den läßt man auch allezeit wiederum reden.
29 Der GOttlose fährt mit dem Kopf hindurch; aber wer fromm ist, des Weg wird bestehen.
30 Es hilft keine Weisheit, kein Verstand, kein Rat wider den HErrn.
31 Rosse werden zum Streittage bereitet; aber der Sieg kommt vom HErrn.
1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!