1 Die Weisheit bauete ihr Haus und hieb sieben Säulen,

2 schlachtete ihr Vieh und trug ihren Wein auf und bereitete ihren Tisch

3 und sandte ihre Dirnen aus, zu laden oben auf die Paläste der Stadt:

4 Wer albern ist, der mache sich hieher! Und zum Narren sprach sie:

5 Kommt, zehret von meinem Brot und trinket des Weins, den ich schenke!

6 Verlasset das alberne Wesen, so werdet ihr leben; und gehet auf dem Wege des Verstandes.

7 Wer den Spötter züchtiget, der muß Schande auf sich nehmen; und wer den GOttlosen straft, der muß gehöhnet werden.

8 Strafe den Spötter nicht, er hasset dich; strafe den Weisen, der wird dich lieben.

9 Gib dem Weisen, so wird er noch weiser werden; lehre den Gerechten, so wird er in der Lehre zunehmen.

10 Der Weisheit Anfang ist des HErrn Furcht; und der Verstand lehret, was heilig ist.

11 Denn durch mich wird deiner Tage viel werden, und werden dir der Jahre des Lebens mehr werden.

12 Bist du weise, so bist du dir weise; bist du ein Spötter, so wirst du es allein tragen.

13 Es ist aber ein töricht, wild Weib, voll Schwätzens und weiß nichts;

14 die sitzt in der Tür ihres Hauses auf dem Stuhl, oben in der Stadt,

15 zu laden alle, die vorübergehen und richtig auf ihrem Wege wandeln.

16 Wer ist albern, der mache sich hieher! Und zum Narren spricht sie:

17 Die verstohlenen Wasser sind süß und das verborgene Brot ist niedlich.

18 Er weiß aber nicht, daß daselbst Tote sind und ihre Gäste in der tiefen Hölle.

1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!