1 Danket dem HErrn und prediget seinen Namen; verkündiget sein Tun unter den Völkern;
2 singet von ihm und lobet ihn; redet von allen seinen Wundern;
3 rühmet seinen heiligen Namen; es freue sich das Herz derer, die den HErrn suchen!
4 Fraget nach dem HErrn und nach seiner Macht; suchet sein Antlitz allewege!
5 Gedenket seiner Wunderwerke, die er getan hat, seiner Wunder und seines Worts,
6 ihr, der Same Abrahams, seines Knechts, ihr Kinder Jakobs, seine Auserwählten!
7 Er ist der HErr, unser GOtt; er richtet in aller Welt.
8 Er gedenket ewiglich an seinen Bund, des Worts, das er verheißen hat auf viel tausend für und für
9 den er gemacht hat mit Abraham, und des Eides mit Isaak,
10 und stellete dasselbige Jakob zu einem Recht und Israel zum ewigen Bunde
11 und sprach: Dir will ich das Land Kanaan geben, das Los eures Erbes,
12 da sie wenig und geringe waren und Fremdlinge drinnen.
13 Und sie zogen von Volk zu Volk, von einem Königreiche zum andern Volk.
14 Er ließ keinen Menschen ihnen Schaden tun und strafte Könige um ihretwillen.
15 Tastet meine Gesalbten nicht an und tut meinen Propheten kein Leid!
16 Und er ließ eine Teurung ins Land kommen und entzog allen Vorrat des Brots.
17 Er sandte einen Mann vor ihnen hin; Joseph ward zum Knechte verkauft.
18 Sie zwangen seine Füße im Stock, sein Leib mußte in Eisen liegen,
19 bis daß sein Wort kam und die Rede des Herrn ihn durchläuterte.
20 Da sandte der König hin und ließ ihn losgeben, der Herr über Völker hieß ihn auslassen.
21 Er setzte ihn zum Herrn über sein Haus, zum Herrscher über alle seine Güter,
22 daß er seine Fürsten unterweisete nach seiner Weise und seine Ältesten Weisheit lehrete.
23 Und Israel zog nach Ägypten, und Jakob ward ein Fremdling im Lande Hams.
24 Und er ließ sein Volk sehr wachsen und machte sie mächtiger denn ihre Feinde.
25 Er verkehrete jener Herz, daß sie seinem Volk gram wurden und dachten seine Knechte mit List zu dämpfen.
26 Er sandte seinen Knecht Mose, Aaron, den er hatte erwählet.
27 Dieselben taten seine Zeichen unter ihnen und seine Wunder im Lande Hams.
28 Er ließ Finsternis kommen und machte es finster; und waren nicht ungehorsam seinen Worten.
29 Er verwandelte ihre Wasser in Blut und tötete ihre Fische.
30 Ihr Land wimmelte Kröten heraus in den Kammern ihrer Könige.
31 Er sprach, da kam Ungeziefer, Läuse, in allen ihren Grenzen.
32 Er gab ihnen Hagel zum Regen, Feuerflammen in ihrem Lande;
33 und schlug ihre Weinstöcke und Feigenbäume und zerbrach die Bäume in ihren Grenzen.
34 Er sprach, da kamen Heuschrecken und Käfer ohne Zahl.
35 Und sie fraßen alles Gras in ihrem Lande und fraßen die Früchte auf ihrem Felde.
36 Und schlug alle Erstgeburt in Ägypten, alle ihre ersten Erben.
37 Und führete sie aus mit Silber und Golde; und war kein Gebrechlicher unter ihren Stämmen.
38 Ägypten ward froh, daß sie auszogen; denn ihre Furcht war auf sie gefallen.
39 Er breitete eine Wolke aus zur Decke und ein Feuer des Nachts zu leuchten.
40 Sie baten, da ließ er Wachteln kommen; und er sättigte sie mit Himmelbrot.
41 Er öffnete den Felsen, da flossen Wasser aus, daß Bäche liefen in der dürren Wüste.
42 Denn er gedachte an sein heiliges Wort, Abraham, seinem Knechte, geredet.
43 Also führete er sein Volk aus mit Freuden und seine Auserwählten mit Wonne
44 und gab ihnen die Länder der Heiden, daß sie die Güter der Völker einnahmen
45 auf daß sie halten sollten seine Rechte und seine Gesetze bewahren. Halleluja!
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!