1 Ein Psalmlied Davids.
2 GOtt, es ist mein rechter Ernst; ich will singen und dichten, meine Ehre auch.
3 Wohlauf, Psalter und Harfen! Ich will früh auf sein.
4 Ich will dir danken, HErr, unter den Völkern, ich will dir lobsingen unter den Leuten.
5 Denn deine Gnade reicht, soweit der Himmel ist, und deine Wahrheit, soweit die Wolken gehen.
6 Erhebe dich, GOtt, über den Himmel und deine Ehre über alle Lande,
7 auf daß deine lieben Freunde erlediget werden. Hilf mit deiner Rechten und erhöre mich!
8 GOtt redet in seinem Heiligtum; des bin ich froh und will Sichem teilen und das Tal Suchoth abmessen.
9 Gilead ist mein, Manasse ist auch mein und Ephraim ist die Macht meines Haupts, Juda ist mein Fürst,
10 Moab ist mein Waschtöpfen; ich will meinen Schuh über Edom strecken; über die Philister will ich jauchzen.
11 Wer will mich führen in eine feste Stadt? Wer wird mich leiten nach Edom?
12 Wirst du es nicht tun, GOtt, der du uns verstößest und zeuchst nicht aus, GOtt, mit unserm Heer?
13 Schaffe uns Beistand in der Not, denn Menschenhilfe ist kein nütze.
14 Mit GOtt wollen wir Taten tun. Er wird unsere Feinde untertreten.
1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]