1 Ein Psalm Davids. Nach dir, HErr, verlanget mich.
2 Mein GOtt, ich hoffe auf dich. Laß mich nicht zuschanden werden, daß sich meine Feinde nicht freuen über mich!
3 Denn keiner wird zuschanden, der dein harret; aber zuschanden müssen sie werden, die losen Verächter.
4 HErr, zeige mir deine Wege und lehre mich deine Steige!
5 Leite mich in deiner Wahrheit und lehre mich; denn du bist der GOtt, der mir hilft; täglich harre ich dein.
6 Gedenke, HErr, an deine Barmherzigkeit und an deine Güte, die von der Welt her gewesen ist.
7 Gedenke nicht der Sünden meiner Jugend und meiner Übertretung; gedenke aber mein nach deiner Barmherzigkeit um deiner Güte willen!
8 Der HErr ist gut und fromm, darum unterweiset er die Sünder auf dem Wege.
9 Er leitet die Elenden recht und lehret die Elenden seinen Weg.
10 Die Wege des HErrn sind eitel Güte und Wahrheit denen, die seinen Bund und Zeugnis halten.
11 Um deines Namens willen, HErr, sei gnädig meiner Missetat, die da groß ist!
12 Wer ist der, der den HErrn fürchtet? Er wird ihn unterweisen den besten Weg.
13 Seine Seele wird im Guten wohnen, und sein Same wird das Land besitzen.
14 Das Geheimnis des HErrn ist unter denen, die ihn fürchten, und seinen Bund läßt er sie wissen.
15 Meine Augen sehen stets zu dem HErrn denn er wird meinen Fuß aus dem Netze ziehen.
16 Wende dich zu mir und sei mir gnädig; denn ich bin einsam und elend.
17 Die Angst meines Herzens ist groß; führe mich aus meinen Nöten!
18 Siehe an meinen Jammer und Elend und vergib mir alle meine Sünde!
19 Siehe, daß meiner Feinde so viel ist und hassen mich aus Frevel.
20 Bewahre meine Seele und errette mich; laß mich nicht zuschanden werden, denn ich traue auf dich.
21 Schlecht und recht, das behüte mich; denn ich harre dein.
22 GOtt, erlöse Israel aus aller, seiner Not!
1 Dávidé.
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.
7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.
15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.
20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.