1 Ein Psalm Davids, da er seine Gebärde verstellete vor Abimelech, der ihn von sich trieb, und er wegging.
2 Ich will den HErrn loben allezeit; sein Lob soll immerdar in meinem Munde sein.
3 Meine Seele soll sich rühmen des HErrn, daß die Elenden hören und sich freuen.
4 Preiset mit mir den HErrn und laßt uns miteinander seinen Namen erhöhen!
5 Da ich den HErrn suchte, antwortete er mir und errettete mich aus aller meiner Furcht.
6 Welche ihn ansehen und anlaufen, deren Angesicht wird nicht zuschanden.
7 Da dieser Elende rief, hörete der HErr und half ihm aus allen seinen Nöten.
8 Der Engel des HErrn lagert sich um die her, so ihn fürchten, und hilft ihnen aus.
9 Schmecket und sehet, wie freundlich der HErr ist! Wohl dem, der auf ihn trauet!
10 Fürchtet den HErrn, ihr seine Heiligen; denn die ihn fürchten, haben keinen Mangel.
11 Die Reichen müssen darben und hungern; aber die den HErrn suchen, haben keinen Mangel an irgendeinem Gut.
12 Kommt her, Kinder, höret mir zu! Ich will euch die Furcht des HErrn lehren.
13 Wer ist, der gut Leben begehrt und gerne gute Tage hätte?
14 Behüte deine Zunge vor Bösem und deine Lippen, daß sie nicht falsch reden.
15 Laß vom Bösen und tue Gutes, suche Frieden und jage ihm nach.
16 Die Augen des HErrn sehen auf die Gerechten und seine Ohren auf ihr Schreien.
17 Das Antlitz aber des HErrn stehet über die, so Böses tun, daß er ihr Gedächtnis ausrotte von der Erde.
18 Wenn die (Gerechten) schreien, so höret der HErr und errettet sie aus all ihrer Not.
19 Der HErr ist nahe bei denen, die zerbrochenes Herzens sind, und hilft denen, die zerschlagen Gemüt haben.
20 Der Gerechte muß viel leiden; aber der HErr hilft ihm aus dem allem.
21 Er bewahret ihm alle seine Gebeine, daß deren nicht eins zerbrochen wird.
22 Den GOttlosen wird das Unglück töten, und die den Gerechten hassen, werden Schuld haben.
23 Der HErr erlöset die Seele seiner Knechte, und alle, die auf ihn trauen, werden keine Schuld haben.
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]