1 Ein Psalm Davids, vorzusingen für das Erbe.

2 HErr, höre meine Worte, merke auf meine Rede!

3 Vernimm mein Schreien, mein König und mein GOtt; denn ich will vor dir beten.

4 HErr, frühe wollest du meine Stimme hören; frühe will ich mich zu dir schicken und drauf merken.

5 Denn du bist nicht ein GOtt, dem gottlos Wesen gefällt; wer böse ist, bleibet nicht vor dir.

6 Die Ruhmredigen bestehen nicht vor deinen Augen; du bist feind allen Übeltätern.

7 Du bringest die Lügner um; der HErr hat Greuel an den Blutgierigen und Falschen.

8 Ich aber will in dein Haus gehen auf deine große Güte und anbeten gegen deinem heiligen Tempel in deiner Furcht.

9 HErr, leite mich in deiner Gerechtigkeit um meiner Feinde willen; richte deinen Weg vor mir her.

10 Denn in ihrem Munde ist nichts Gewisses, ihr Inwendiges ist Herzeleid, ihr Rachen ist ein offenes Grab, mit ihren Zungen heucheln sie.

11 Schuldige sie, GOtt, daß sie fallen von ihrem Vornehmen! Stoße sie aus um ihrer großen Übertretung willen; denn sie sind dir widerspenstig.

12 Laß sich freuen alle, die auf dich trauen; ewiglich laß sie rühmen, denn du beschirmest sie; fröhlich laß sein in dir, die deinen Namen lieben!

13 Denn du, HErr, segnest die Gerechten; du krönest sie mit Gnade wie mit einem Schilde.

1 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

6 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.

7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]