1 Ein Psalm Davids, zum Lied vorzusingen.

2 GOtt, man lobet dich in der Stille zu Zion und dir bezahlt man Gelübde.

3 Du erhörest Gebet, darum kommt alles Fleisch zu dir.

4 Unsere Missetat drücket uns hart; du wollest unsere Sünde vergeben.

5 Wohl dem, den du erwählest und zu dir lässest, daß er wohne in deinen Höfen! Der hat reichen Trost von deinem Hause, deinem heiligen Tempel.

6 Erhöre uns nach der wunderlichen Gerechtigkeit, GOtt, unser Heil, der du bist Zuversicht aller auf Erden und ferne am Meer;

7 der die Berge fest setzt in seiner Kraft und gerüstet ist mit Macht;

8 der du stillest das Brausen des Meers, das Brausen seiner Wellen, und das Toben der Völker,

9 daß sich entsetzen, die an denselben Enden wohnen, vor deinen Zeichen. Du machst fröhlich, was da webet, beide des Morgens und Abends.

10 Du suchest das Land heim und wässerst es und machest es sehr reich. Gottes Brünnlein hat Wassers die Fülle. Du lässest ihr Getreide wohlgeraten, denn also bauest du das Land.

11 Du tränkest seine Furchen und feuchtest sein Gepflügtes; mit Regen machst du es weich und segnest sein Gewächs.

12 Du krönest das Jahr mit deinem Gut und deine Fußtapfen triefen von Fett.

13 Die Wohnungen in der Wüste sind auch fett, daß sie triefen, und die Hügel sind umher lustig.

14 Die Anger sind voll Schafe, und die Auen stehen dick mit Korn, daß man jauchzet und singet.

1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.

3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.

12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]