1 Não quero, irmãos, que ignoreis que nossos pais estiveram todos debaixo da nuvem e todos passaram pelo mar,

2 e todos em Moisés foram batizados na nuvem e no mar,

3 e comeram todos do mesmo manjar espiritual,

4 e beberam todos da mesma bebida espiritual, pois beberam duma rocha espiritual que os acompanhava, a qual rocha era Cristo.

5 Contudo da maior parte deles Deus não se agradou, e assim foram prostrados no deserto.

6 Ora estas coisas foram feitas em figura para nós, a fim de não cobiçarmos coisas más, assim como eles também cobiçaram.

7 Nem vos torneis idólatras, como alguns deles, conforme está escrito: O povo sentou-se a comer e a beber, e levantou-se a folgar.

8 Nem cometamos fornicação, como alguns deles cometeram, e caíram em um só dia vinte e três mil.

9 Nem tentemos o Senhor, como alguns deles o tentaram, e foram mortos pelas serpentes.

10 Nem murmureis, como alguns deles murmuraram, e pereceram pelo destruidor.

11 Ora estas coisas lhes aconteciam como figuras, e foram escritas para advertência de nós outros, a quem os fins dos séculos têm chegado.

12 Por isso aquele que pensa estar em pé, veja não caia.

13 Não vos tem sobrevindo tentação que não seja comum aos homens; mas Deus é fiel, o qual não permitirá que sejais tentados além das vossas forças, mas também com a tentação proverá o meio de saída para poderdes suportá-la.

14 Por isso, meus amados, fugi da idolatria.

15 Falo como a sensatos; julgai vós o que digo.

16 O cálice de bênção que abençoamos, não é a comunhão do sangue de Cristo? O pão que partimos, não é a comunhão do corpo de Cristo?

17 Pois nós, que somos muitos, somos um só pão, um só corpo; porque todos participamos do único pão.

18 Considerai a Israel segundo a carne; não são participantes do altar aqueles que comem dos sacrifícios?

19 Que afirmo, então? que o que é sacrificado aos ídolos é alguma coisa? ou que o ídolo é alguma coisa?

20 Pelo contrário afirmo que as coisas que eles sacrificam, as sacrificam a demônios, e não a Deus; e não quero que vós tenhais comunhão com os demônios.

21 Não podeis beber do cálice do Senhor e do cálice dos demônios; não podeis participar da mesa do Senhor e da mesa dos demônios.

22 Queremos, porventura, provocar a zelos o Senhor? acaso somos mais fortes do que ele?

23 Todas as coisas são lícitas, mas nem todas as coisas convêm; todas são lícitas, mas nem todas edificam.

24 Ninguém procure o seu proveito, mas o de outrem.

25 Comei de tudo o que se vende no mercado, nada perguntando por causa da vossa consciência;

26 pois do Senhor é a terra e a sua plenitude.

27 Se algum dos incrédulos vos convida, e quereis ir, comei de tudo o que vos põe diante, nada perguntando por causa da consciência.

28 Mas se alguém vos disser: Isto foi oferecido em sacrifício, não comais por causa daquele que vo-lo advertiu, e por causa da consciência;

29 consciência, digo, não a tua, mas a do outro. Pois a que fim é minha liberdade julgada pela consciência alheia?

30 Se eu participo com gratidão, por que sou vilipendiado por aquilo por que dou graças?

31 Portanto se comeis, ou bebeis, ou fazeis qualquer outra coisa, fazei tudo para glória de Deus.

32 Não vos torneis causa de tropeço nem para os judeus, nem para os gregos, nem para a igreja de Deus,

33 assim como eu também em tudo quero agradar a todos, não procurando o meu próprio proveito, mas o de todos, para que sejam salvos.

1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben;

3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, a mely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.

5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

6 Ezek pedig példáink lõnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

8 Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

9 Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképen õ közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

11 Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idõknek vége elérkezett.

12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

14 Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

15 Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

16 A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.

18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?

19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

20 Sõt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

22 Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?

23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

24 Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

25 Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.

27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.

32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

33 Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.