1 Tornai-vos meus imitadores, como eu o sou de Cristo.

2 Ora eu vos louvo, porque em tudo vos lembrais de mim, e guardais os ensinos conforme vo-los entreguei.

3 Mas quero que vos saibais que Cristo é a cabeça de todo o homem, e o homem é a cabeça da mulher, e Deus é a cabeça de Cristo.

4 Todo o homem quando ora, ou profetiza, tendo a cabeça coberta, desonra a sua cabeça.

5 Toda a mulher, porém, quando ora, ou profetiza, não tendo a cabeça coberta, desonra a sua cabeça; pois é uma e a mesma coisa como se estivesse rapada.

6 Portanto se a mulher não se cobre com véu, seja também tosquiada; mas se é vergonhoso à mulher o ser tosquiada ou rapada, cubra-se ela com véu.

7 Pois o homem, na verdade, não deve ter a cabeça coberta, sendo ele a imagem e glória de Deus; a mulher, porém, é a glória do homem.

8 Pois o homem não é formado da mulher, mas a mulher do homem;

9 nem foi o homem criado por causa da mulher, mas a mulher por causa do homem.

10 Por esta razão deve a mulher ter o sinal de autoridade sobre a cabeça por causa dos anjos.

11 Não obstante nem a mulher é independente do homem, nem o homem é independente da mulher, no Senhor;

12 pois assim como a mulher foi formada do homem, assim também é o homem nascido da mulher; mas todas as coisas vêm de Deus.

13 Julgai lá vós mesmos; é conveniente que uma mulher ore a Deus, não trazendo véu?

14 Não vos ensina a própria natureza que se o homem tiver cabelo comprido, é para ele uma desonra;

15 mas se a mulher tiver o cabelo comprido, é para ela uma glória? Pois o cabelo lhe é dado em lugar de véu.

16 Contudo se alguém quer ser discutidor, nós não temos tal costume, nem tampouco as igrejas de Deus.

17 Mas ordenando-vos isto, não vos louvo, porque vos congregais não para melhor, e sim para pior.

18 Pois antes de tudo, quando vos congregais na igreja, ouço dizer que existem divisões entre vós; e em parte o creio.

19 Pois é necessário que haja facções entre vós, para que os aprovados entre vós se tornem manifestos.

20 Quando vos reunis no mesmo lugar, não é possível comer a ceia do Senhor,

21 porque cada um, no comer, toma de antemão sua própria ceia; um tem fome, e outro está embriagado.

22 Porventura não tendes casas onde podeis comer e beber? ou menosprezais a igreja de Deus, e envergonhais aos que não têm? Que vos direi? louvar-vos-ei? Nisto não vos louvo.

23 Pois eu recebi do Senhor, o que também vos entreguei, que o Senhor Jesus na noite em que foi traído, tomou pão

24 e, havendo dado graças, o partiu e disse: Este é o meu corpo que é por vós; fazei isto em memória de mim.

25 Do mesmo modo tomou o cálice, depois de haver ceado, dizendo: Este cálice é a nova aliança no meu sangue; fazei isto todas as vezes que o beberdes em memória de mim.

26 Pois todas as vezes que comerdes deste pão e beberdes do cálice, anunciais a morte do Senhor, até que ele venha.

27 De maneira que aquele que comer o pão ou beber o cálice do Senhor indignamente, será réu do corpo e do sangue do Senhor.

28 Mas cada um prove-se a si mesmo, e assim coma do pão e beba do cálice;

29 pois aquele que come e bebe, come e bebe para si juízo, se não discernir o corpo do Senhor.

30 Por esta razão há entre vós muitos fracos e adoentados, e não poucos dormem.

31 Se, porém, bem julgássemos a nós mesmos, não seríamos julgados;

32 mas sendo julgados pelo Senhor, somos corrigidos, para não sermos condenados com o mundo.

33 Por isso, meus irmãos, reunindo-vos para comer a ceia, esperai uns pelos outros.

34 Se alguem tem fome, coma em casa, a fim de que a vossa reunião não seja para juízo. As demais coisas eu as ordenarei quando for.

1 Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé.

2 Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok.

3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.

4 Minden férfiú, a ki befedett fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét.

5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.

6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az õ fejét.

7 Mert a férfiúnak nem kell befednie az õ fejét, mivel õ az Istennek képe és dicsõsége; de az asszony a férfiú dicsõsége.

8 Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.

9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.

10 Ezért kell az asszonynak hatalmi [jelt] viselni a fején az angyalok miatt.

11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.

12 Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentõl.

13 Magatokban ítéljétek meg: illendõ dolog-é asszonynak fedetlen fõvel imádni az Istent?

14 Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?

15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.

16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.

17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyûltök egybe.

18 Mert elõször is, mikor egybegyûltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.

19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.

20 Mikor tehát egybegyûltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:

21 Mert kiki az õ saját vacsoráját veszi elõ az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dõzsöl.

22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.

23 Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek elõtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25 Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.

27 Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból,

29 Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

30 Ezért van ti köztetek sok erõtlen és beteg, és alusznak sokan.

31 Mert ha mi ítélnõk magunkat, nem ítéltetnénk el.

32 De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.

33 Azért atyámfiai, mikor egybegyûltök az evésre, egymást megvárjátok.

34 Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyûljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.