1 Eu vos lembro, irmãos, o Evangelho que vos anunciei, o qual também recebestes, e no qual estais firmes,

2 e pelo qual sois salvos, se é que o conservais, como vo-lo preguei, salvo se crestes em vão.

3 Pois eu vos entreguei primeiramente o que também recebi: que Cristo morreu por nossos pecados segundo as Escrituras, e que foi sepultado,

4 e que foi ressuscitado ao terceiro dia segundo as Escrituras,

5 e que apareceu a Cefas e então aos doze.

6 Depois apareceu a mais de quinhentos irmãos de uma vez, dos quais a maior parte permanece até agora, mas alguns já dormiram;

7 depois apareceu a Tiago, então a todos os apóstolos;

8 e por último de todos apareceu também a mim como a um abortivo.

9 Pois eu sou o mínimo dos apóstolos, que não sou digno de ser chamado apóstolo, porque persegui a igreja de Deus;

10 mas pela graça de Deus sou o que sou, e a sua graça que me foi concedida, não se tornou vã, antes trabalhei mais abundantemente que todos eles; não eu, contudo, mas a graça de Deus comigo.

11 Portanto seja eu, ou sejam eles, assim pregamos, e assim crestes.

12 Ora se se prega que Cristo foi ressuscitado dentre os mortos, como dizem alguns dentre vós que não há ressurreição de mortos?

13 Mas se não há ressurreição de mortos, nem Cristo foi ressuscitado;

14 e se Cristo não foi ressuscitado, é logo vã a nossa pregação, é também vã a vossa fé.

15 Somos conhecidos também por falsas testemunhas de Deus, porque testificamos contra Deus que ele ressuscitou a Cristo, ao qual ele não ressuscitou, se, com efeito, os mortos não são ressuscitados.

16 Pois, se os mortos não são ressuscitados, nem Cristo foi ressuscitado;

17 mas se Cristo não foi ressuscitado, a vossa fé é vã, estais ainda em vossos pecados.

18 Também por conseguinte os que dormiram em Cristo, pereceram.

19 Se nesta vida temos unicamente esperado em Cristo, somos de todos os homens os mais dignos de lástima.

20 Mas agora Cristo foi ressuscitado dentre os mortos, sendo ele as primícias dos que dormem.

21 Pois desde que a morte veio por um homem, também por um homem veio a ressurreição dos mortos.

22 Pois assim como em Adão todos morrem, assim também em Cristo todos serão vivificados,

23 mas cada um na sua ordem. As primícias, Cristo, depois, os que são de Cristo, na sua vinda.

24 Então virá o fim, quando ele entregar o reino ao Deus e Pai, quando houver destruído todo o domínio e toda a autoridade e poder.

25 Pois é necessário que ele reine, até que ponha todos os seus inimigos debaixo dos seus pés.

26 O último inimigo que será destruído, é a morte;

27 porque: Todas as coisas sujeitou debaixo dos pés dele. Mas quando se diz que todas as coisas lhe estão sujeitas, claro é que se excetua aquele que lhe sujeitou todas as coisas.

28 Quando tudo lhe estiver sujeito, então também o mesmo Filho estará sujeito àquele que lhe sujeitou todas as coisas, para que Deus seja em todas as coisas.

29 De outra maneira que farão os que se batizam pelos mortos? Se realmente os mortos não são ressuscitados, por que então se batizam por eles?

30 Por que nos expomos também nós, a perigos a toda a hora?

31 Declaro, irmãos, pelo regozijo que tenho a vosso respeito em Cristo Jesus nosso Senhor, que morro todos os dias.

32 Se eu, como homem, combati com as feras em Éfeso, que me aproveita isso? Se os mortos não são ressuscitados, comamos e bebamos, porque amanhã morreremos.

33 Não vos deixeis enganar: Más companhias corrompem bons costumes.

34 Despertai para a justiça, e não pequeis; pois alguns não têm conhecimento de Deus; digo isto para vos envergonhar.

35 Mas alguém dirá: Como são ressuscitados os mortos? e em que qualidade de corpo vêem?

36 Insensato, o que tu semeias, não se vivifica sem que morra;

37 e o que semeias, não semeias o corpo que há de nascer, mas o mero grão, como por exemplo, de trigo, ou de alguma outra coisa;

38 Deus, porém, lhe dá um corpo como lhe aprouve e a cada uma das sementes um corpo próprio.

39 Nem toda a carne é a mesma carne, mas uma é a dos homens, outra a dos animais, outra a das aves e outra a dos peixes.

40 Também há corpos celestes e corpos terrestres; mas uma é a glória dos celestes, e outra a dos terrestres.

41 Uma é a glória do sol, outra a glória da lua e outra a glória das estrelas; porque uma estrela difere de outra em glória.

42 Assim também é a ressurreição dos mortos. Semeia-se em corrupção, é ressuscitado em incorrupção; semeia-se em vileza, é ressuscitado em glória;

43 semeia-se em fraqueza, é ressuscitado em poder;

44 semeia-se corpo animal, é ressuscitado corpo espiritual. Se há corpo animal, também o há espiritual.

45 Assim está escrito: O primeiro homem, Adão, foi feito em alma vivente; o último Adão em espírito vivificante.

46 Mas não é primeiro o espiritual, senão o animal, depois o espiritual.

47 O primeiro homem é da terra, é terreno; o segundo homem é do céu.

48 Qual o terreno, tais também os terrenos; qual o celestial tais também os celestiais;

49 e como trouxemos a imagem do terreno, também traremos a imagem do celestial.

50 Ora digo isto, irmãos, que a carne e o sangue não podem herdar o reino dos céus, nem a corrupção herdar a incorrupção.

51 Eis que vos digo um mistério: Nem todos dormiremos, mas todos seremos mudados,

52 num momento, num abrir e fechar de olhos, ao som da última trombeta. A trombeta soará, os mortos serão ressuscitados incorruptíveis, e nós seremos mudados.

53 Pois é necessário que este corpo corruptível se revista da incorruptibilidade, e que este corpo mortal se revista da imortalidade.

54 Mas quando este corpo corruptível se revestir da incorruptibilidade, e este corpo mortal se revestir da imortalidade, então se cumprirá a palavra que está escrita: Tragada foi a morte na vitória.

55 Onde está, ó morte, a tua vitória? onde está, ó morte, o teu aguilhão?

56 O aguilhão da morte é o pecado, e a força do pecado é a lei;

57 mas graças a Deus que nos dá a vitória por nosso Senhor Jesus Cristo.

58 Portanto, meus amados irmãos, sede firmes, constantes, aplicando-vos cada vez mais a obra do Senhor, sabendo que o vosso trabalho não é vão no Senhor.

1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.

3 Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;

4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettõnek;

6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.

12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

15 Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.

18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.

21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.

24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.

25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

27 Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?

36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.

39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.

41 Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.

42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.

44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

45 Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.

46 De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.

47 Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.

48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

56 A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.

57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

58 Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.