1 Assim nos tenham os homens na conta de servos de Cristo e despenseiros dos mistérios de Deus.

2 Ora além disso o que se requer nos despenseiros, é que eles se achem fiéis.

3 Mas quanto a mim bem pouco se me dá de ser julgado por vós ou por tribunal humano. Nem ainda me julgo a mim mesmo:

4 porque nada sei contra mim; contudo nem por isso me dou por justificado, pois quem me julga é o Senhor.

5 Por este motivo nada julgueis antes de tempo, até que venha o Senhor, o qual não somente trará à luz as coisas escondidas que são das trevas, mas também manifestará os conselhos dos corações; e então de Deus receberá cada um o seu louvor.

6 Estas coisas, irmãos, eu as apliquei figuradamente a mim e a Apolo por amor de vós, para que em nós aprendais a não ultrapassar o que está escrito, a fim de que ninguém se ensoberbeça a favor de um contra outro.

7 Pois quem te diferença? e que tens tu que não recebeste? mas se o recebeste, porque te glorias, como se o não tiveras recebido?

8 Já estais fartos; já estais ricos; chegastes a reinar sem nós; sim, oxalá reinásseis, para que nós também reinássemos convosco.

9 Pois penso que Deus nos tem posto a nós, os apóstolos, pelos últimos, como sentenciados à morte; somos feitos espetáculo ao mundo, tanto a anjos como a homens.

10 Nós somos estultos por amor de Cristo, mas vós sábios em Cristo; nós fracos, mas vós fortes; vós honrados, mas nós desprezados.

11 Até esta hora padecemos fome, e sede, e nudez, e somos esbofeteados, e não temos morada certa,

12 e fatigamo-nos, trabalhando com as nossas próprias mãos; quando vilipendiados, bendizemos; perseguidos, sofremos; difamados, rogamos;

13 somos feitos como refugo do mundo, como escória de tudo até agora.

14 Não vos escrevo estas coisas para vos envergonhar, mas para vos admoestar, como a filhos meus muito amados.

15 Embora tenhais dez mil instrutores em Cristo, não tendes, contudo, muitos pais; pois eu vos gerei em Cristo Jesus por meio do Evangelho.

16 Exorto-vos, portanto, a que vos torneis meus imitadores.

17 Por esta razão vos enviei Timóteo, que é meu filho amado e fiel no Senhor, o qual vos fará recordar os meus caminhos que são em Cristo Jesus, como eu ensino por toda a parte, em cada igreja.

18 Alguns andam inchados, como se eu não houvesse de ir ter convosco;

19 mas irei brevemente ter convosco, se o Senhor quiser; e conhecerei, não as palavras dos que assim andam inchados, porém o poder;

20 porque o reino de Deus consiste, não em palavras, porém em poder.

21 Que quereis? que eu vá ter convosco com vara, ou com caridade e espírito de mansidão?

1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.

2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.

3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi [ítélet]naptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.

4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.

5 Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.

6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.

7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?

8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.

9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.

10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig gyalázatosak.

11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,

12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;

13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.

14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.

15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.

16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.

17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.

18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.

19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.

20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erõben.

21 Mit akartok? Vesszõvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?