1 Congregou-se todo o Israel com Davi em Hebrom, dizendo: Nós somos teus ossos e tua carne.

2 Já dantes, ainda quando Saul era rei, eras tu o que fazias sair e entrar a Israel; e Jeová teu Deus te disse: Tu apascentarás o meu povo de Israel, e serás o seu condutor.

3 Todos os anciãos de Israel vieram ter com o rei em Hebrom, onde Davi fez aliança com eles diante de Jeová; e ungiram a Davi rei sobre Israel, conforme a palavra de Jeová por intermédio de Samuel.

4 Partiu Davi com todo o Israel para Jerusalém (que é Jebus); e estavam ali os jebuseus, habitantes da terra.

5 Disseram os habitantes de Jebus a Davi: Não entrarás aqui. Todavia Davi tomou a fortaleza de Sião, que é a cidade de Davi.

6 Davi disse: Aquele que primeiro ferir os jebuseus, será chefe e capitão. Subiu primeiro Joabe, filho de Zeruia, e foi feito chefe.

7 Davi habitou na fortaleza; por isso se lhe chamou a cidade de Davi.

8 Edificou a cidade ao redor, desde Milo ao redor; e Joabe reparou o resto da cidade.

9 Davi ia tornando-se cada vez mais forte; porque Jeová dos exércitos era com ele.

10 Ora, estes são os principais dos homens poderosos que Davi tinha, os quais, juntamente com todo o Israel, se mostraram fortes com ele no seu reino, para o fazerem rei, segundo a palavra de Jeová sobre Israel.

11 Este é o número dos homens poderosos que Davi tinha: Jasobeão, filho dum hacmonita, chefe dos trinta; este levantou a sua lança sobre trezentos, que matou duma só vez.

12 Depois dele Eleazar, filho de Dodô, aoíta, que era um dos três homens poderosos.

13 Este se achou com Davi em Pas-Damim, onde se ajuntaram os filisteus a dar batalha, num lugar em que havia um pedaço de campo cheio de cevada; o povo fugiu de diante dos filisteus.

14 Tiveram-se no meio do campo, e defenderam-no, e mataram aos filisteus; e Jeová os salvou com uma grande vitória.

15 Três dos trinta chefes desceram à penha a ter com Davi, e entraram na caverna de Adulão; e o exército dos filisteus estava acampado no vale de Refaim.

16 Davi estava nesse lugar forte, e a guarnição estava então em Belém.

17 Davi sentiu um grande desejo e disse: Quem me dera beber a água do poço de Belém, que está junto à porta!

18 Os três romperam pelo arraial dos filisteus, e tiraram água do poço de Belém, que estava junto à porta, tomaram dela e trouxeram a Davi; Davi, porém, não a quis beber, mas a derramou em libação a Jeová,

19 e disse: Não permita meu Deus que eu faça isso. Beberei eu o sangue destes homens que expuseram as suas vidas? pois com perigo das suas vidas a trouxeram. Portanto não a quis beber. Isto fizeram os três homens poderosos.

20 Abisai, irmão de Joabe, era chefe dos três; porque levantou a sua lança contra trezentos, e os matou, e teve nome entre os três.

21 Ele foi mais ilustre do que os três da segunda série, e foi feito o seu capitão; todavia não igualava aos primeiros três.

22 Benaia, filho de Joiada, filho dum homem de Cabzeel, valente e célebre por grandes feitos, matou dois filhos de Ariel de Moabe. Também desceu a uma cova onde matou um leão em tempo de neve.

23 Matou a um egípcio, cuja estatura era de cinco cúbitos e que tinha na mão uma lança como órgão do tear de tecelão; desceu contra ele com uma vara, arrancou a lança da mão do egípcio e o matou com a sua mesma lança.

24 Estas coisas fez Benaia, filho de Joiada, e teve nome entre os três homens poderosos.

25 Ele era mais ilustre do que os trinta, porém não igualava aos primeiros três. Davi o pôs sobre os da sua guarda.

26 Também os homens poderosos dos exércitos: Asael, irmão de Joabe, Elanã, filho de Dodô de Belém;

27 Samote, harorita, Helez, pelonita;

28 Ira, filho de Iques, tecoíta, Abiezer, anatotita;

29 Sibecai, husatita, Ilai, aoíta;

30 Maarai, netofatita, Helede, filho de Baaná, netofatita;

31 Itai, filho de Ribai de Gibeá, dos filhos de Benjamim, Benaia, piratonita;

32 Hurai, das torrentes de Gaás, Abiel, arbatita;

33 Azmavete, baarumita, Eliaba, saalbonita;

34 os filhos de Hasém, gizonita, Jônatas, filho de Sage, hararita;

35 Aião, filho de Sacar, hararita, Elifal, filho de Ur;

36 Héfer, mequeratita, Aías, pelonita;

37 Hezro, carmelita, Naarai, filho de Ezbai;

38 Joel, irmão de Natã, Mibar, filho de Hagri;

39 Zeleque, amonita, Naarai, berotita, escudeiro de Joabe, filho de Zeruia;

40 Ira, itrita, Garebe, itrita;

41 Urias, heteu, Zabade, filho de Alai;

42 Adina, filho de Siza, rubenita, chefe dos rubenitas, e com ele trinta;

43 Hanã, filho de Maaca, e Josafá, mitenita;

44 Uzia, asteratita, Sama e Jeiel, filhos de Hotão, aroerita;

45 Jediael, filho de Sinri e seu irmão Joá, tizita;

46 Eliel, maavita, e Jeribai e Josavias, filho de Elnão, e Itma, moabita;

47 Eliel, Obede e Jaasiel, mezobaíta.

1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.

3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.

7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.

8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.

9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.

10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.

11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.

12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.

13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.

14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.

15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.

16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)

17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!

18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.

19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.

20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.

21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.

22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.

23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.

24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.

25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.

26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.

27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,

28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,

29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.

30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;

31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;

32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;

33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;

34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.

35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,

36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,

37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,

38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;

39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;

40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,

41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;

42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.

43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,

44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.

45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.

46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.

47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.